Fidrich Róbert harminc évnyi megfigyelés után végre változócsillagot talált

Hét évnyi kitartó változócsillag- kereső munka után augusztus elején Fidrich Róbert, bakonycsernyei kötődésű amatőrcsillagász detektálta egy korábban halvány változócsillag fényes kitörését – tájékoztatta lapunkat a Vendégcsillag-kereső Program. A Nyíl csillagképben található különleges (szimbiotikus) változócsillagot a NASA (Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal, Amerikai Egyesült Államok) 2004-ben Föld körüli pályára állított Swift műhold röntgen és ultraibolya műszereivel is megfigyelték.

Három évtizednyi munka jutalma

Amint megtudtuk: Fidrich Róbert a változócsillagok csaknem harmincévnyi rendszeres vizuális megfigyelése után mintegy hét évvel ezelőtt kezdett el digitális fotózással foglalkozni. Ekkor indította el a Vendégcsillag- kereső Programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fényességmérése mellett egyszer majd egy „vendégcsillagot” (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) is sikerül felfedeznie. Augusztus 8-án egy korábbról már ismert, 418 napos periódusban pulzáló vörös óriáscsillag hirtelen kifényesedését észlelte, azonban a gyors fényesedés mértéke a csillag típusa alapján képtelenség lett volna. A szokatlanul felfénylett változócsillag az újonnan észlelt jelensége miatt a Vend47 nevet kapta.

Világszerte követték az eseményeket

A gyanúsan viselkedő változócsillagról a tapasztalt amatőrcsillagász azt feltételezte, hogy egy különleges és igen ritka típusba tartozhat, úgynevezett szimbiotikus kettős lehet. A felfedezés hírére hazai és külföldi hivatásos csillagászok és amatőrcsillagászok is megfigyeléseket, méréseket végeztek a csillagon, s igazolták annak különös kifényesedését. A csillag fényességének és színképének változásait, az augusztus 11-én közzé tett hivatalos bizonyítását követően, a változócsillagok megfigyelőit összefogó Amerikai Változócsillagészlelők Társasága (AAVSO) felhívására világszerte sokan követték. Az elmúlt napokban az is kiderült, hogy augusztus végén a NASA Swift nevű csillagászati műholdja röntgen- és ultraibolya tartományban mérő műszerei is megvizsgálták a csillagot, annak felfedezése után 19 nappal, s e mérések is azt igazolják, az előzetes elemzések alapján, hogy valóban a ritka szimbiotikus változók közé tartozhat.

De mik azok a változócsillagok?

A csillagok életének túlnyomó része unalmas, sokszor évmilliárdokon keresztül csak szép lassan elégetik hidrogénkészletüket, és a felszabaduló energiát fény formájában kibocsátják. Az igazán izgalmas rész a születő csillagok élete és a csillagok életének végállapota, amikor változtatják a fényességüket, és más fizikai paramétereiket is – tudtuk meg a Vendégcsillag-kereső Program tájékoztatásából. Ez az, amikor változócsillagként figyelhetjük meg őket. A Tejútrendszer sok százmilliárd csillaga közt azonban mindössze 540 ezer ismert változót tart nyilván az ezeket összefoglaló legnagyobb katalógus. A csillagok életében az asztrofizikusok által is hasznosítható megfigyeléseket e csillagászati értelemben igen rövid időszakok adják, s ezekből lehet a csillagok életeseményeinek fizikai lefolyására vonatkozó elméleteket tovább csiszolni. A szimbiotikus változócsillagok osztálya egy ritka, szűk csoport, mindössze körülbelül száz szimbiotikus változócsillagot ismerünk eddig. Szimbiotikus változócsillagok általában egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló rendszerek, amelyben a csillagok nagyjából olyan távolságra keringenek egymástól, mint a Földünk a Naptól.

Akár egy kisebb távcsővel is látható

A szimbiotikus változócsillagok általában egyszerre mutatják egy hosszú periódusú változócsillag jellemzőit, emellett időnként hirtelen fényességkitöréseket produkálnak, ez utóbbi események megfigyelése adja a leghasznosabb információt róluk. A felfényesedésüket a feltételezések szerint annak köszönhetik, hogy a páros hűvösebb vörös óriás tagjáról a fiatal, forró fehér csillag „elszippantja” a gázokat, s e folyamat során ionizálódnak a gázok. A Fidrich Róbert által felfedezett Vend47 a változócsillagok e ritka csoportjának fényesebb tagjai közé tartozik, s akár már egy 8-10 centiméteres távcsővel is megfigyelhető.