Nem a csillogó aranyérmekért hajtanak ezek a Fejér megyei sportolók

Fehérvári-Gyenes Dávid keresi, kedveli azokat a sportágakat is, amelyek még nem tömegesültek el: például több mint két évig ultimate frizbizett a Fehérvár Lionz csapatában. Jelenleg a hosszútávfutás és a teremfoci az első a számára. Az Alba Ligában játszik.

- Közben életem első maratonjára készülök. Ez komoly felkészülést igényel. A diéta számomra a legnehezebb része. Az anyagcserémet is át kell kicsit formálnom. Egy frizbis barátomon keresztül ismertem meg Vízer Dániel ironmant. Szerenés vagyok, hogy tanácsokat kaphatok tőle – mesélte.

- Ő egy igazi példakép azok számára, akik nem az eredményességre törekednek, hanem a küzdeni tudás, a kitartás fejlesztésére – s e szavakból kitűnik Dávid saját sportfilozófiája is.

- Én inkább a szívemet adom bele. Régebben ez másképp volt, jobban motiváltak az érmek, a legeslegjobb akartam lenni. Természetesen értek kudarcok is – emlékezett Dávid, aki vallja, legfontosabb az alázat, bármilyen sportágról is legyen szó. Ha az megvan, előbb-utóbb az eredmény, a kitűzött cél is meglesz.

Dávid aktív a közösségi oldalán is, sokat posztol edzés- és meccseredményeiről.

- Ez azért van, hogy más embereket motiváljak, ösztönözzek a mozgásra – mondta. A sport szeretetére, tiszteletére szeretném felhívni a figyelmet. Hiszem, hogy aki a sportban elér egy bizonyos szintet, s megtapasztalja, milyen a küzdeni tudás, az a mindennapi életbe is át tudja menteni a győztes mentalitást – fűzte tovább a gondolatot.

Dávid számára a hónap végén kezdődik a kispályás bajnokság. Az Alba Liga 3/B osztályában, a Karsai Alba csapatában játszik. Csatár.

- Tavaly, egy másik gárda színeiben, gólkirály lettem – mesélte. Idén más célok vezetik: – Akkor a saját érdekemet tartottam szem előtt, most inkább a csapatét. Ezt nekem meg kellett tanulnom. A sport segített jobban megismerni önmagamat, s segít abban is, hogy kitoljam a korlátaimat, s megtapasztaljam, hogy mire vagyok, mire lehetek még képes – foglalta össze a sportember.

Révai Menta törékeny testalkatú lány, diákként felmentéseket vitt a testnevelésórákra. Ma mégis egy brutális sportágban küzd: egy éve kezdett el járni a Spartan Race Training Group edzéseire. Futnak hóban és fagyban. Zsákot cipelve rohannak föl hegyormokon, sárban kúsznak a szögesdrótok alatt...

- Korábban legfeljebb „elrékázgattam” otthon – szólt Rubint Réka fitneszvideóiról. – Szeretnék a versenyeken minél kevésbé a mezőny hátuljában végezni, s tudni, hogy mindent megtettem önmagamhoz képest – mondta sportbéli céljairól.

- Az első edzés előtt féltem. Mi keresnivalóm van nekem egy ilyen helyen? Ám megnyugtattak, hogy várnak mindenkit, aki szeretné fel-emelni magát a kanapéról – idézte föl Menta a kezdeteket.

- Nem úgy vágtam bele, hogy sportolni akarok, és ezért választok magamnak egy sportágat, hanem fordítva, hallottam a Spartan Race-ről, és a sikeres teljesítés érdekében kezdtem el járni az edzésekre – magyarázta.

- Egészen magával ragad a versenyek hangulata, az ott átélt érzés, hiába a nehéz terep, a sok sár, a patakon át vezető útvonal. Minél nehezebben érek be a célba, annál jobb érzés, hogy igen, ezt is megcsináltam! – áradozott.

Menta teljesítette már a Spartan Race körülbelül 23 kilométeres – 1300 méter szintemelkedéssel, 27 akadállyal, 210 négyütemű fekvőtámasszal sűrített – Krynica Super nevű távját.

- Kicsit fáradtan álltam rajthoz. Az út elején szidtam magam: miért csinálom ezt, nem nekem való! Erős kétségeim voltak a célba érést illetően, az első adag fekvőtámasznál majdnem elsírtam magam, mert izomlázam volt. Nem tudtam, hogy fogom teljesíteni a távot, de úgy voltam vele, hogy megyek, amíg csak bírom. A legnehezebb a zsákcipelés volt. Iszonyatosan fájt a karom, lefelé leültem kicsit megpihenni. Egy másik versenyző megkérdezte, minden rendben van-e, felmutattam a hüvelykujjam, hogy persze, de ő se szó, se beszéd felhúzott, majd ment tovább – részletezte Menta.

- Van egy mondás, miszerint nem azért edzünk, hogy jól nézzünk ki, hanem azért nézünk ki jól, mert edzünk – mondta lapunknak Kollár Gergely erőnléti edző, aki korábban versenyzett súlyemelőként és erőemelőként is. A tréner sportfilozófiája rímel Dávid és Menta gondolataira, edzéslélektanára.

- Én azt tanácsolnám az embereknek, hogy legyenek többet a szabadban, végezzenek játékos tevékenységeket, amivel önmagunkat jutalmazzuk, s így eljuthatunk a flow állapotába – hozta be a diskurzusba Csíkszentmihályi Mihály pszichológus boldogságelméletét az edző.