Seregélyes a vármegye talán „leggólyásabb” faluja

– Hosszú évek óta tervezgettük, most végre megvalósult falunk első „gólyakukkoló” kamerája – mondta a FEOL-nak Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója. – A programot iskolánk szervezte, finanszírozta. Intézményünk informatikai hálózatát gondozó Incze Csaba Árpád aktív segítségével és a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelőjének, Fenyvesi Lászlónak a szakmai útmutatása mellett április 4-én felkerült a Fő utcai fészek mellé a kamera, amelynek segítségével hamarosan éjjel-nappal nyomon követhetjük a gólyacsalád életét. A tervek szerint május elején egy újabb kamera lép működésbe, melyen keresztül a kékvércsék életét figyelhetjük majd meg. Reméljük, sokan nyomon követik majd a madarak életét!

Fenyvesi László legutóbb éppen arról beszélt hírportálunknak, hogy Seregélyes vármegyei viszonylatban nagyon gyakran az első helyen végez a gólyák számára vonatkozó képzeletbeli versenyben. Ilyen szempontból általában három település kerül az élre: Cece, Alap és Seregélyes, sok más faluban örülnek annak is, ha egy-két gólyacsalád megtelepül náluk. Seregélyest azért szeretik ennyire a gólyák, mert hatalmas legelők és kaszálók veszik körül, az pedig ragyogó élőhely. Számukra ideális, amikor tocsogós legelőkön, vagy lucernaföldeken bőségesen találnak táplálékot.

A szakember a legutóbbi seregélyesi gyűrűzés alkalmával azokról a veszélyekről is szólt az érdeklődő gyerekeknek, hogy a gólyák milyen kihívásnak teszik ki magukat hosszú vándorlásuk során, azaz miért nem ér „haza” minden példány.

– Nagyon nagy veszélyek ezek. Közülük az egyik legnagyobb az ember, a kapzsiság, a vadászat: sajnos Észak-Afrikában és a Közel-Keleten vannak olyan országok, ahol lövik ezeket a madarakat. De veszély az is, hogy az afrikai földterületek nagy részét erős vegyszerekkel kezelik. Amikor például az Európában felszaporodott seregély tömegek lejutnak Észak-Afrikába, olyan helyekre, ahol igazából csak a mérgezésnek van kultúrája, a madarak egymás után hullanak, mert megmérgezik őket. Ahogyan a seregélyeket, úgy a többi madarat is. Természetesen az időjárás viszontagságainak is ki vannak téve. A gólya a repüléséhez a felfelé áramló meleg levegőt használja, számára ez a lényeg. Ezért van az, hogy augusztusban, Szent István-napjának környékén indulnak útnak, amikor a legtöbb felfelé áramló meleg levegőt tapasztalják, hiszen nekik nagy magasságra van szükségük. Azonban a tenger felett nincs ilyen erős áramlat, így ott már gondban vannak, ott már veszélyessé válik az út. Akadt rá példa, hogy jeladóval láttak el egy gólyát Magyarországon, aztán valahol a Közel-Keleten megfogták és azt gondolták, kémkedik a szerencsétlen madár. Nem volt egyszerű kiszabadítani a fogságából, hiszen ténylegesen börtönbe vetették. A történet egészen vidám és vicces is lehetne, ha nem az következik, hogy miután a természetvédő szervezeteknek sikerült a madarat kiszabadítani a fogságából, egy hét sem telt el, és a gólyát ugyanabban az országban lelőtték és valószínűleg megették.