Jó reggelt, Fejér vármegye!

Felelőtlen kijelentéseket nem szeretnék tenni, de azért rólam elmondható, hogy az átlagosnál kicsivel többször vannak rossz napjaim. Sokáig ezeket a „depis” napokat minden eszközzel igyekeztem elűzni, de az idő múlásával rájöttem, hogy néha jó egy kicsit a melankóliában elidőzni. Főzök egy teát, felcsapok egy jó könyvet és egész nap meg sem mozdulok, vagy csak bámulok a semmibe és teret engedek az időszakos nyomorúságnak, mondván, úgyis elmúlik. Beláttam, hogy ez éppúgy az élet része és éppúgy változékony, mint az öröm. A magam részéről, az állandót keresem, a békét, a hálát, azt a keserédes félmosolyt, ami legrosszabb napjaimba is képes belopni magát, például akkor, amikor a családomra gondolok. Hiszen, hogy is lehetnék én szegény, mikor velük, a világ minden kincse az enyém?