A környék legfinomabb ropogtatnivalója (Videóval!)

Édesanyjának szeretett volna segíteni, majd külföldön jött az ötlet és egy jó barát segítségével valósulhatott meg végül a nagy álom, jelenleg pedig szinte az egész család együtt dolgozik kora reggeltől, amíg csak a dolog megkívánja. Ez nem magyar népmese, pedig az is lehetne, hanem a keményen dolgozó Török Tibor és családjának története. Korán reggel érkeztem a családhoz, és aggódtam is kicsit, hátha túl korán, de ami nekem korai az nekik már a munka dandárjának idejét jelenti, így aztán már messziről kedvesen invitáltak, és egy kávé mellett pedig hamar sikerült megismernem a család egy részét, a kedves feleséget aki pillanatok alatt készítette el a finom feketét, a családfőt aki vezeti a céget és a családot, illetve az egyik fiút, aki segítségére van a vállalkozásban. Sok idő nem kellett, hamar megtaláltuk a közös hangot, és mikor óvatosan próbáltam rákérdezni, hogy a cikkben mégis mi legyen a titulus, a válasz csak annyi volt – tulajdonos, üzletvezető, de lehet akár a fater is – ezen jót derült a család, és már mentünk is a híres neves sajtostallérokat elkészíteni, hiszen csak a mi kedvünkért volt bekészítve egy adag, hogy megnézhessük hogyan is készül Csősz település egyik büszkesége.  Az udvaron átsétálva már messziről feltűnik a szépen rendezett porta, a nem hivalkodó de kimondottan hangulatos kerti tó, a kis patak a ház mögött és a mind ezt kísérő kellemesen finom illat, ami már a kis üzemből szökik ki, és csalogatja a kíváncsiskodó újságírót, igen ez a sajtostallér illata. 

Honnan jött az ötlet, hiszen ha jól tudom korábban cukrászdaként üzemelt a vállalkozás?

Igen, azelőtt cukrászda üzemelt itt, sokáig párhuzamosan gyártottuk a süteményeket, de idővel annyira sikeres lett az utóbbi termék, hogy nem tudtuk már tovább üzemeltetni a cukrászdát, teljesen átálltunk a sajtostallérok sütésére. Elsősorban édesanyámat kell megemlítenem, aki a legnagyobb szeretettel készítette a házi sajtostallérokat a családnak, az otthoni kis sütőjében, órákon keresztül, sokat dolgozva, hogy aztán a „farkasfalka” pillanatok alatt felfalhassa a finomságokat, ez volt az alap gondolat, hogy hogyan lehetne ezen változtatni, készíteni esetleg egy olyan gépet, ami nem csak négyesével tudná sütni a rágcsálnivalót. 

Aztán ha jól tudom Olaszországban jött a megvilágosodás? 

Szezonális munkákat vállaltunk Olaszországban, és éppen egy almaszedésen voltunk, mikor az ottani gazda egyfajta lomtalanításba kezdet, és ebben mi is segítettünk neki. Ő barátságosan közölte, ha bármi kell nekünk csak vigyük bátran. Én találtam ott egy nagy vasalógépet, aminek az alsó és felső része is fűthető volt, és valahogyan beugrott, hogy hasonló technikával akár meg lehetne sütni a sajtostallérokat is nagy mennyiségben. Nos, azért persze ez nem volt ennyire egyszerű, kellett hozzá egy kiváló szakember, egy gépészmérnök, aki mellesleg nagyon kedves barátom is, ő Völgyi János, aki az ötletemet gyakorlatban is megvalósította és elkészítette az első gépet majd gépeket a sütödébe. 

Úgy láttam és tapasztaltam, hogy a település egy emberként örül a sikereiknek.

Természetesen mi is örülünk, hogy ehhez a közösséghez tartozhatunk, és tapasztaljuk, hogy viszik a hírét a település sajtostallérjának. Ahogyan néha viszi a faluban a termék illatát is a szél, és sokan állítanak meg hogy érzik, sülnek a finomságok. Szóval számunkra is fontos a közösség és a település, ezért a rendezvényekre is minden alkalommal igyekszünk juttatni a tallérokból, így is támogatva a programokat. 

A látogatásunk alkalmával volt lehetőségünk végig nézni, hogyan készülnek el a finomságok az első lépéstől kezdve az utolsóig, erről talán az ott készült videó árulkodik majd a legjobban amit felületeinken tudnak megnézni olvasóink. Mielőtt elbúcsúztunk volna vendéglátóinktól megérkezett a házigazdánk másik fiúgyermeke is, akiről kiderült ő nem a sütödében, hanem inkább a mezőgazdaságban tevékenykedik, de büszke a család sikereire. És talán kimondhatjuk, joggal, hiszen a Török család minden nap hajnalban ébred és kezdi a munkát, teszi a dolgát, dolgozik keményen, generációkon át, apáról fiúra örökölve a munka becsületét és szeretetét.