Tavaszi ultiparti-bajnokság Sárbogárdon (galéria)

Amint az urak tavaly késő ősszel ígérték, a sárbogárdi ultiparti-bajnokság az idén kora tavasszal hűen folytatódott. Pörgött az ördög bibliája szombaton délelőtt és délután a kártyaasztaloknál.

V. Varga József

Pörgött az ördög bibliája Sárbogárdon. Az előtérben Németh József (b) és Kelemen Béla

Fotó: V. Varga József

Ugyan a Mozdulj a Városért Egyesület feloszlatta önmagát, azonban az ulti szerelmesei nem adták fel. A „négyes fogat” úgy döntött: a kártyalapoknak márpedig forogniuk kell! A versenyigazgató tisztét újfent Kelemen Béla töltötte be, ő és Fodor János a játékba is beszállt. A versenylapok értékelésével, a játszmák dokumentációjával Tengler Mariann és Rigó József foglalkozott.

Az ultiparti-bajnokságot tizenegyedik alkalommal rendezték meg az Amadeusban. A nemes viadalra 33 nevezés érkezett, az urak 4 vármegye (Baranya, Fejér, Tolna és Veszprém) 14 településéről (Cecéről, Dégről, Dunaújvárosból, Kisapostagról, Mecseknádasdról, Mezőfalváról, Mezőszilasról, Nagyvenyimről, Németkérről, Sáregresről, Sárbogárdról, Székesfehérvárról, Tamásiból és Várpalotáról) érkeztek.

„Még összejöhet…” – tűnődés a 4-es asztalnál
Fotó: V. Varga József

Az ulti a gondolkodás, a memória, a figyelem, a kombinációs készség, a lehetőségek reális felmérése, a megtévesztés, az egyéni munka és a csapatmunka játéka – elevenítettük fel a házigazdákkal a tudnivalókat. Persze az ultiban is van szerencsefaktor (mint minden kártyajátékban), de a lejátszás során már a logikai és kombinatorikai készségekre is szükség van. Az ulti klasszikus kártyajáték, és magyar kártyával játsszák.

A versenyzők hármas-hármas bontásban tizenegy asztalnál foglaltak helyet, és hat fordulóban mérkőztek meg. Ezúttal is jól pörgött az ördög bibliája, a játszmalapok gyorsan teltek, az egyes körök eredményét elsődlegesen a helyezés határozta meg, holtverseny esetén a szerzett pontszám döntött.

A játéknap végén a képzeletbeli dobogósok sorrendje így festett: az első helyen végzett a tamási illetőségű Kónya Miklós, megelőzve a dégi Ágota Győzőt és a sárbogárdi Guszejnov Nyikolajt. A dobogósok „kártyalapos” díjat és oklevelet kaptak, a vándorkupa a győztesnek dukált.

Az ultiparti vándorserlege és a díjak
Fotó: V. Varga József

A vándorserlegen 2017-től az eddigi győztesek neve olvasható: Tölösi József (Mezőszilas), Fülöp Gyula (Bakonykúti), Magyar László (Nagykanizsa), Albert Károly (Cece), Nagy József (Sáregres), kétszer Meixner György (Székesfehérvár), Varga Sándor (Dunaújváros), Németh József (Sáregres) és Farkas Tibor (Tamási). A kupán a tizenegyedik név Kónya Miklósé lesz. (A Covid miatt három alkalom maradt ki…)

SCHNEIDER JÓZSEF ÉS A MAGYAR KÁRTYA

Amint a „kártyatörténelemből” tudjuk: a magyar kártya a német típusú kártyák közé tartozik, és a 19. század közepén honosodott meg nálunk. A Bécsből átvett kártyán négy szín volt található, azonban kártyafestője válogatta, hogy milyen szimbólumokkal és alakokkal látja el azokat. Ennek tudható be, hogy 1835–1836 körül Schneider József pesti kártyafestő műhelyében elkészült az első, a mai formájában ismert magyar kártya. A francia forradalom után nem volt ritka olyan történelmi alakok feltüntetése a kártyalapokon, akik a szabadság eszméjét testesítették meg a tömegek számára, így a magyar kártyán Friedrich Schiller 1804-ben bemutatott, Tell Vilmos című drámájának alakjai láthatók. Schneider úr valószínűleg szívesebben festett volna magyar történelmi alakokat és lázadókat a kártyalapokra, azonban az nem ment volna át a bécsi cenzúrán.