Negyedszázada halt meg Gyuricza Béla (videó, galéria)

Gyuricza Bélára, a családapára, a politikusra, a katonai vezetőre, az általa létrehozott szervezet örökös elnökére emlékeztek családtagjai és tisztelői halálának 25. évfordulóján, szombaton a pákozdi katonai emlékparkban és székesfehérvári sírjánál, a Béla úti temetőben.

Tihanyi Tamás

Minden évben összegyűlnek a barátok és a pályatársak a Mészeg-hegy tetején és emlékeznek

Fotó: Tihanyi Tamás

A tiszteletadás résztvevőit – közöttük mások mellett Borsits László nyugalmazott vezérezredest, vezérkari főnököt és pályatársat – Görög István, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének alelnöke köszöntötte megemlítve, hogy Gyuricza Béla egykori államtitkárnak, a HTBK létrehozójának emlékét immár 25 éve idézik fel a katonai emlékparkban. Emlékeztetett, hogy Gyuricza Béla közel 30 éve, 1995. március 15-én Nemeskürty István íróval közösen alapította meg a HTBK mozgalmat. Elsőként a székesfehérvári szervezet alakult meg, ebben Antalfia Jenő, Balsay István és Kollár Endre segített. A közösség ma már több ezer tagot számlál.

Karsai Béla, a HTBK székesfehérvári szervezetének elnöke emlékező beszédében Gyuricza Béla egyik mondását idézte: „Ő soha nem azt mondta, hogy hiszem, ha látom, hanem fordítva: látom, ha hiszem!” És valóban meglátta, amiben hinni akart, a civil társadalom és a hadsereg kapcsolatának jelentőségét, feladatát és küldetését, ezért alapította meg a Honvédség és Társadalom Baráti Kör szervezetét. Karsai Béla rámutatott: Gyuricza Béla tudta, a hazaszeretet nem csak úgy magától születik, azért – mint ahogyan a békéért is –, mindig tenni kell!

A pákozdi katonai emlékpark egyik kiállítóhelyének falára került annak idején Gyuricza Béla emléktáblája
Fotó: Tihanyi Tamás

A rendszerváltás nehéz és viharos időszakát Balsay István, Székesfehérvár egykori tanácselnöke majd polgármestere Gyuricza Bélával barátként, országgyűlési képviselőtársként küzdötte végig. Az emléktáblánál azt mondta, a legnagyobb kincs, amire az élet útját járva akadhatunk, az egy őszinte barát. Az egykori kiváló városvezető és politikus meghatottan idézte fel, mennyi bizonytalanság övezte a rendszerváltás idején a honvédelem ügyét, a haza fegyveres szolgálatának vállalását és hivatását, pedig „a katonának zászló kell!”. Gyuricza Béla élete legvégéig dolgozott a céljaiért olyan szellemben, amit talán egy másik neki tulajdonított mondás jelképezett a legjobban: „Az igazi katona nem azért küzd, ami előtte van, hanem azokért, akik mögötte állnak!”.

Miután koszorú és virág került a Mészeg-hegyen lévő emléktábla mellé, az elhunyt tábornok, katonapolitikus halálának negyedszázados évfordulója alkalmából szervezett méltó tiszteletadás Székesfehérváron, a Béla úti temetőben folytatódott.

Gyuricza Béla 1991 és 1994 között a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak parancsnokaként szolgált és 1994-től 1999-ben, 60 évesen bekövetkezett haláláig volt országgyűlési képviselő, utolsó hónapjaiban a Miniszterelnöki Hivatal védelmi és nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó politikai államtitkáraként dolgozott.

Pilóta szeretett volna lenni, de ennek az álomnak a beteljesítése számára nem sikerült. Fiatalon egy motorkerékpárt gyártó üzem szerelőjeként dolgozott, 1962-ben avatták fel hivatásos katonának. Moszkvában, az összfegyvernemi katonai akadémián tanult, hazatérve egy ejtőernyős felderítő alakulat parancsnoka lett. Székesfehérvárra 1975-ben vezényelték, törzstiszti beosztást bíztak rá. Újabb moszkvai kitérőt követően – akkor a vezérkari akadémiát végezte el – felderítő főnök lett a koronázó városban. Aztán különböző parancsnoki beosztások vártak rá szerte az országban, 1985-ben már vezérőrnagyi ragjelzést viselt. A rendszerváltás a székesfehérvári 5. hadsereg parancsnokaként érte, 1990-ben altábornaggyá léptették elő.

Hadtudományi, kandidátusi értekezését 1994-ben védte meg. Bár Orbán Viktor abban az évben felkérte, legyen a Fidesz katonapolitikai szakértője, a pártba nem lépett be. Súlyos betegségét katonaemberként viselte, elfogadva a megváltoztathatatlant és tovább dolgozott. A Fejér Megyei Hírlap szerkesztőségében ma is a falon függ a vele készített utolsó interjúnk egy kinyomtatott és bekeretezett példánya, amikor már nagyon lefogyva válaszolt a lap honvédelmi tudósítójának kérdéseire. Emlékét tisztelettel őrizzük!