Emlékeznek a napra?

2024.03.11. 19:45

Jegyzet a Covid járvány évfordulójára

Fotó: Pexels

Milyen jó is volt nem emlékezni rá, elfelejteni azt, amire az Országos Mentőszolgálat mégiscsak – hivatalból is szükségszerűen – megemlékezik: mégpedig arról, hogy éppen négy éve ezen a napon nyilvánította világjárvánnyá a Covid-19 fertőzést a WHO. Ennek köszönhetően pedig a magyar kormány rendkívüli jogrendje is életbe lépett és veszélyhelyzetet hirdetett az egész országban.

Az utcák kiürültek, az emberek bezárkóztak, szívükben úrrá lett a félelem, a bizonytalanság, a bizalmatlanság. Valóságos Covid-bélyeget kaptak egyes generációk: az elsősök, akik otthon tanultak meg írni, olvasni, máig érzik ennek hatását, amit rajtuk kívül senki nem ért meg. Az érettségizők, a diplomázók azóta is kemény leckét kapnak az élettől, amikor valóságos helyzetben kell megméretniük magukat. A magukra maradt idősek, az elbocsátottak, a betegek és az intenzívről visszatérők a test és a lélek nyomorúságos magányából gyógyulnak talán máig is. Az itt maradottak, akiket pótolhatatlan veszteség ért, szintén sosem feledik azt az időszakot. Visszatekintve már látszanak a „Covid-korszak” hatásai: gazdasági, pszichés, egészségügyi, társadalmi, szociológiai szempontból egyaránt, de majd a következő évtizedek történelemkönyvei lesznek a megmondhatói annak, mit is éltünk át mi ezekben az években.

Valóságos hadviselés volt ez, noha fegyverek nélküli, de hatásában, megkockáztatom, hasonló. Sokat tanult belőle az egész világ, benne ez a kicsi, de erős magyar társadalom is, amelyben mégis folyton kerestem és mindig meg is találtam azt az összetartó erőt, amely a szilánkjaira hullott sorsokat segített összetákolni. Ahogy mindig, ekkor is a „szerencsét” kerestem a szerencsétlenségben. A segítő szándékot, a tenni akarást, a megértést, mert továbbjutni, megérteni csak így lehet. Olyan volt ez a pár év, mint egy hosszú, levegővétel nélküli szünet, annak is a vége, amikor már fojt az oxigénhiány, amikor már csillagokat lát mindenki. Ahhoz, hogy ebből így kijöttünk, hogy erre ma már múltidőben emlékezhetünk, mindenki egyöntetű akarata kellett.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában