Lemondás

Novák Katalin és Varga Judit – mindkettő a maga posztján (előbbi köztársasági elnök, utóbbi volt igazságügyi miniszter, majd EP listavezető) – feladatát jól végezte. A társadalom túlnyomó többsége (itt a 3,5 millió fideszes szavazóra gondolok), elégedett volt munkájukkal. Novák Katalin a TV nyilvánossága előtt lemondott, beismerve, hogy a köztársasági kegyelem gyakorlásába hiba csúszott. Olyan embernek adott közkegyelmet, aki azt nem érdemelte meg. A mindig mosolygós elnök asszony most meggyötörten, de határozottan mondta ki: „lemondok tisztségemről”.

A baloldali médiasakálok, örömükben egyszerre üvöltöttek föl: „na végre!” Jelentős sikernek könyvelik el, hogy egyszerre két nagyvadat sikerült nekik elejteni, s úgy vélik, tisztul az út előttük, amely a fényes júniusi választási győzelemhez vezet. Az elcsigázott, fáradt és reménytelen baloldal, hatalmas sikernek éli meg a két hölgy lemondását. Sikernek fogják fel a történteket, hiszen a „pedofiles” ügy kirobbanása óta – a vérszegény Momentum szervezésében –, tüntettek a Sándor Palota előtt, éppen Novák Katalin lemondását követelve. De nem eszik olyan forrón a kását. Orbán Viktor a pillanat tört része alatt intézkedett: Alkotmány módosítást nyújtott be, melynek lényege, hogy pedofília miatt elítélt személy, a jövőben elnöki kegyelemben nem részesülhet.

A témával kapcsolatban Kocsis Máté a Fidesz parlamenti frakcióvezetője így foglalkozott: – „Novák Katalin és Varga Judit felelősségteljes döntést hozott, amit tiszteletben tartunk. Eddigi munkájukért hálásak vagyunk nekik, és köszönjük, hogy miként munkájuk során, úgy ma is a közösség érdekeit tartották szem előtt. Lemondásuk annak bizonyítéka, hogy a jobboldalon a hibáknak is van következménye, a baloldalon a bűnöknek sincs. Az őket képmutató módon támadó baloldalt ugyanis még ma is az a Gyurcsány Ferenc vezeti, aki 2006-ban lovasrohamot vezényelt a honfitársai ellen és egy zsidó családtól ellopott villában él. A baloldalon nem kért senki bocsánatot a választók patkányozásáért, a lámpavasazásért, a választók sértegetéséért, ahogy nincs következménye a budapesti korrupciónak, a guruló dollároknak, az antifa vérontásnak és lényegében semminek, ami kiderül róluk.”

Az ellenzék látszólag elérte célját. Taktikájuk része, hogy ellehetetlenítsék a két politikus nőt, nagy balhét csapni körülöttük, és bizonygatni ország-világ előtt, hogy íme, ilyen a kormányoldal. Minél nagyobb „csatazajt okoznak”, hogy a júniusi választásokon ők már szűzies tisztasággal álljanak a nép színe elé. „Itt vagyunk, tessenek minket választani, merthogy mi, mindenki felett állunk erkölcsiségben és minden más egyébben.” Elszomorító az ellenzék vitustánca a jobboldal felett ezekben a napokban. Csakhogy az egyszerű nép át lát a szitán, jól tudja, hogy a jobboldal hibái eltörpülnek a balliberálisok bűnei mellett, s ha választani kellene a két tábor között, szívükre hallgatva voksolnának – a jobboldal javára. Mindjárt más lenne a leányzó fekvése, ha a mi drága jó ügyészeink, bíráink, elkezdnének csak egy kicsit gyorsabban dolgozni, a balliberális emberkék csínytevéseit gyorsabban ítélnék el. Azok az ítéletek a kormányoldal malmára hajtanák a vizet. Talán még jókor jött ez a polgári oldalt is megrengető ügy. Talán kiheverjük. Talán esélyeshez mérten indulunk majd az EU-s és helyhatósági választások előtt.

Talán! Talán?