Fejér évfordulós emlékei

A legkisebb elhagyottak

A 60’-as években létesült Székesfehérváron egy csecsemőotthon, amely szinte a legeleje óta teljes telítettséggel látta el a legkisebbeket. Mint írták 1974-es lapunk egyikében: évente 2 és fél millió forintból kellett boldogulniuk. Ebből az összegből kellett finanszírozniuk a nyolcvan gyermek ellátását és hatvan nevelő bérét. Ugyanekkor nem ez a legelkeserítőbb, amiről akkoriban hírt adtunk, hanem az, hogy szinte ’divat’ volt az újszülöttet a kórházban hagyni, majd tudomást sem venni arról, hogy megszületett.

„Sok gyermeket egyszerűen a kórházban felednek, s többszöri felszólításra sem jelentkeznek a szülők” – írták.

Szeszélyes február

Habár igen távol esik egymástól Aba és a Kékestető, az azért mégis csak fura, hogy míg az egyik helyen 70 centis hó esett addig a másikon már szinte tavasz volt. Pedig erről írtak 84’-es február végi hírlapunkban, mely szerint Abán egy kis kuvik jelzésére alapozva arról adtak hírt, hogy beköszöntött a tavasz, mindeközben a Kékestetőn a hóréteg vastagsága elérte a 70 centit és tovább folytatódott a havazás. 

Nem egy tipikus háziállat

A háziállat szó hallatán szinte kivétel nélkül mindenkinek a kutya vagy a macska ugrik be, de ki mondja meg, hogy csak ezeket tarthatjuk annak? Németh Vilmosné például egy kis őzet tartott háziállatként, amit még 1993 nyarán a csongrádi tanyájuk mellett talált. A jószág olyannyira belopta magát a szívükbe, hogy felnevelték és családi kedvencnek megtartották.