Egy csodaváros rejlik a váli család garázsa feletti szobában (képek, videó)

Válban járunk Bodó Gyuláéknál, aki nem akármilyen hobbival büszkélkedhet, vasútmodelleket készít. A hatalmas terepasztalon futó kicsiny járműmásolatok dimbes-dombos tájakon, hegyoldalon vagy épp az alagútban közlekednek, hol sínen, hol pedig az úton. Útjuk során bejárják a várost, a legelőket, de a tűzoltóság, a folyópart és nagyobb raktárépületek mellett is elhaladnak. De mégis honnan indult ez az egész? Mikor épült az apró város?

Bodó Gyula még évekkel ezelőtt egy munkahelyi baleset miatt egy hónapot otthon töltött és nem szerette volna veszni hagyni ezt az időt. Ekkor jött a vasútmodell ötlete, amit szép apránként épített fel, kezdve a hatalmas terepasztallal, amit saját kezűleg készített. Majd hungarocellből és gipszből elkészítette a város alapját, amit azóta is napról-napra finomít. Elhelyezte az első utakat, síneket és épületeket, valamint kiépítette az elektromos hálózatot. Ezt követően aprólékosan és precízen egészítette ki a továbbiakkal, míg végül elért a mai változathoz, de mint mondta még közel sem ez a vége.

Az évek alatt rengeteg modellt beszerzett, van köztük tűzoltóautó, mozdony, kamion, teherautó és még sok egyéb – ezek pedig mind működnek is. Sőt Gyula arra is ügyelt, hogy a vasúti átjárónál a vonat érkezését jelző lámpák pirosra váltsanak, amikor érkezik a vonat, majd pedig fehérre, ha ismét szabad az út. De a terepasztal más részén is vannak hasonló közlekedési lámpák, illetve közvilágítás is, mi több a házakba, épületekbe is szerelt világítást.

Mint mondta sosem másolt semmit, a minipolisz egésze az ő fejéből pattant ki, ami pedig még egyedibbé teszi az az, hogy vannak olyan elemek, amit saját kezűleg készített. A város lakóinak vagy épp szorgos dolgozóinak kinézetét, öltözetét ő maga festette meg, ami már csak azért sem lehetett könnyű feladat, mert ezek az apró bábuk alig 1 centiméteresek. A valóság összképét pedig még inkább erősíti, hogy olyan apróságokra is nagy figyelmet fordított, minthogy a vasúti kerítések itt-ott töröttek, megrongáltak voltak, akárcsak a való életben.

Gyula szerint, ha felmegy a szobába csak úgy repül az idő, órák telhetnek el anélkül, hogy az ember észrevenné az idő múlását, de azért azt jó ha tudja az, aki belevágna hasonló hobbiba, hogy igen költséges, talán nem is gondolná mennyire. Egy darab jármű, legyen az mozdony vagy egy autó, akár 50-100 ezer forintba is kerülhet.

Ami pedig a továbbiakat illeti, tervek, ötletek bőven akadnak, hiszen – mondta – ez egy élethosszig tartó elfoglaltság lehet azok számára, akik valóban átszellemülve, elmélyülten örömük lelik benne.