„Betemet a szállongó por? / Majd kikapar az Utókor” (galéria)

A Kossuth-díjas – és mellette más egyéb díjakkal is kitüntetett – költő idei, 107. születésnapján maguk között emlékeztek a helybeliek. Szónoka is „csak” Sallai Mihály, polgármester volt az eseménynek, aki miután nem irodalmár, csupán irodalmat kedvelő ember, személyes emlékein keresztül idézte fel iskolás tanulmányait, akik között mind ott voltak a nagy költők: Petőfi, Arany, József Attila, Radnóti. De egyetlen irodalomkönyvben és egyelten irodalomórán sem szerepelt Csanádi - és a falu másik Kossuth-díjas költője, Csoóri – neve sem. A rendszerváltás előtt nem volt senki büszke arra, hogy ez a kiváló poéta Zámolyon született és élt fiatalkorában. Persze, tette hozzá Sallai, arra sem volt büszke a község lakóinak nagy része, hogy zámolyi. 

Azóta azonban fordult a világ. Ma már jó zámolyinak lenni, ahol sok minden változott.  Többek között a helyi általános iskola neve is, ami már nem Zámolyi Általános Iskola, amolyan csendes, gyökértelen módon, hanem Csanádi Imre Református Általános Iskola, amely erősen kötődik a településhez és annak értékeihez, amelyekre büszkék. Ezért (is) járnak ki minden évben a diákok a költő szülőházához, ahol felidézik alakját, verseit, ápolják emlékét és megkoszorúzzák az épületen lévő márványtáblát. És, ahogy Sallai felhívta a diákok figyelmét, ha megfogják a ház kapujának kilincsét, ugyanazt a kilincset nyomják le, amit annak idején Csanádi. A kilincs tehát kapcsot képez múlt és jelen között és teszi nagyon is kézzelfoghatóvá és élővé a költő alakját és irodalmi munkásságát.