A doni katasztrófára emlékeztek Pákozdon (galéria)

Az ünnepséget Bobory Zoltán író, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetségének elnöke és a Don-kanyar Emlékkápolna megálmodója nyitotta meg nyílt levele felolvasásával. Majd őt követte Tanárki Gábor, Fejér Vármegye főispánja, aki ünnepi beszédében a következőket fogalmazta meg:

– Apró mécsesek felett fejünket lehajtva, tisztelettel emlékezünk a Don-kanyarban elesett hősökre. A történelmi tényeket valamennyien jól ismerjük. 81 évvel ezelőtt 1943. január 12-én erős tüzérségi támogatás mellett megindult a Vörös Hadsereg támadása csapataink ellen. A 2. magyar hadsereg katonai képességét messze meghaladó hősiességgel és teljesítménnyel harcolt, azonban elvesztette haditechnikai eszközeinek csaknem 100 százalékát, így fogságba esett, illetve elesett közel 120-130 ezer ember. A hazatérteket hosszú évtizedeken keresztül megvetés és hallgatás övezte. Már gyerekként is érzetem, hogy ez nem helyes. Nem helyes, hogy a hazájáért szolgálatot teljesítő és amiatt eleső katonáról ne lehessen megemlékezni. De voltak bátrak, akik, mertek így ma már azt mondhatom, hogy hosszú ideje megemlékezhetünk hőseinkről –.

A főispán beszédét követően a 457. Prohászka Ottokár cserkészcsapat meggyújtotta az emléktüzet, amely a hősök és az áldozatok emlékéért lobogott. 

Az ünnepség a magyarországi történelmi egyházak képviselőinek imáival folytatódott, közöttük volt Spányi Antal megyéspüspök is, aki elmondta: 

– Az embernek természetes igénye, hogy életét szerettei körében, békében töltse el. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az embernek ezt az alapvető vágyát valami felülírja. Nem ragaszkodhatunk saját vágyainkhoz, hanem akár életünket is odaadva áldozatot kell hoznunk szeretteinkért, nemzetünkért. Azokra emlékezünk, akik az életük árán is védték itthon maradt családtagjaikat, védték a nemzetet és az országot –.

Az ünnepség lezárásaként valamennyi jelenlévő elhelyezte az emlékezés koszorúit.