Jó reggelt, Fejér vármegye!

Soha nem ismerkedett utcán. Inkább rugdosta a kavicsot kedves mosollyal az arcán, mint hogy előcsapta volna a nagy csábítót. Sötét volt már, a kis utca fényei halványan pislákoltak, mégis látni engedték a lágy sziluettek, hogy a másik várakozik. Ismeretlenül is közös volt dolguk és céljuk. Az autóból kiszállva érezte a fiú, a lány pillantása rátalál, elé állva mosolya borostás arcára is széles ívet kanyarintott. Csak álldogáltak egymás mellett néhány butuska félmondatot ejtve. Nem is kellett több. Végtelen nyugalmat árasztó lágyság, őszinte mélység és vibráló izgalom fészkelődött a férfi lelkének fércekkel karcolt gödröcskéibe. A kettejük közt forgolódó energia utat talált, s a lány csilingelő hangja feledhetetlenül kerülgette a férfi úttestet kémlelő figyelmét. S az energia nem nyugszik. Ezért lehet, hogy egy év múltán is boldogan álldogálnak egymás mellett. Rám vártál, én pedig hozzád igyekeztem.