Versek és virágok a világégés áldozatainak

Az első világháborús megemlékezést a lepsényi református templomban tartották. Az esemény a magyar Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Juhász Gyula "Az ismeretlen katona" című versét Filótás Kristóf adta elő, ezt követően az Esthajnal Nyugdíjas Klub tagjai énekeltek. A megemlékezés kiemelte a Halottak Napjának jelentőségét, mely nem csupán a porladó hamvak napja, hanem az élő lelkek ünnepe is. A több évszázados európai hagyomány szerint a halottak az élők emlékezetében élnek tovább, és különösen fontos a katonai temetőkben való megemlékezés, ahol a hadifogoly-temetők is az élő lelkiismeret ünnepévé válnak.

Az első és második világháborús események és áldozatok emlékét idézte fel a megemlékezés, rámutatva arra, hogy Európa a XX. században kétszer is öngyilkossági kísérletet hajtott végre, amit a történelemkönyvek világháborúknak neveznek. A beszédek során kiemelték, hogy minden első és második világháborús katonai temető és emlékmű az európai önpusztítás és túlélő lelkiismeret emlékműve is.

Borsos György, a Petőfi Sándor Könyvtár munkatársának bevezető beszédét követően Salamon Béla polgármester emlékezett meg az első világháború áldozatairól. A beszédeket követően Varga Lívia szavalta el Reményik Sándor "Toll és ecset" című versét. A megemlékezés zárásaként az első világháborús emlékműnél helyezték el az emlékezet virágait és rótták le tiszteletüket: Lepsény Község Önkormányzata, a Lepsényi Fekete István Általános Iskola, a Lepsényi Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár, a Lepsényi Napraforgó Óvoda és Bölcsőde, a Lepsényi Katolikus és Református Egyházközség, a Lepsényért Közalapítvány, az Esthajnal Nyugdíjas Klub, a Pallasz Kulturális és Természetvédő Egyesület, a Lepsényi Polgárőr Egyesület, az Élhető Lepsényért Egyesület, valamint a Mi Hazánk Lepsényi és mezőszentgyörgyi Szervezete.