Az életéért indult útnak a maratonista futó

Az amatőr ebben az esetben azt jelenti, hogy Buzár Dávid amatőr sportoló, kedvtelésből, örömből fut. A teljesítménye növelésében azonban igazi profi! Az alcsútdobozi postást mindenki szereti, s szívből drukkolnak neki. Ugyanis nagyon messziről indult. Néhány éve, még gimnazistaként egy súlyos baleset és számos operáció után az életéért küzdött, s abban sem volt biztos, hogy járni fog. Nem akarunk sebeket feltépni, hiszen abban a balesetben elhunyt az édesapja, az édesanyja is súlyosan megsérült. Másoknak is erőt adhat Dávid története, ezért is írunk róla. Ő sem adta fel soha.

Agyagási Ákos tanára volt az egyik mentora és lelki támogatója abban, amikor Dávid elkezdett sétálni, majd lassan futni lakóhelyén, Alcsútdobozon, egyre hosszabb távokon. Azóta több maratonfutáson van túl, itthon és külföldön is nevez, ha az anyagiak is engedik, mert általában ezek fizetős versenyek, még ha szponzoráltak is. Dávid nem kér támogatást, de köztudomású, hogy szükség van rá. Barátok, tisztelők igyekeznek hozzájárulni az amatőrök erőfeszítéseihez, a saját igyekezetük mellé.

- A legutolsó tavaszi maratonfutáson, Bécsben harmincötezren indultak – idézi fel Dávid az egyik kedvenc helyszínét. - Európa leggyorsabb pályája, s nekem az egyik legszebb is, átvezet a Prateren – teszi hozzá. - Már háromszor megtettem ezt a távot, s terveim szerint jövőre is megyek. Jó a hangulat, az utcákon szurkolnak a futóknak az emberek. Reggel kilenckor kezdődik, ideális időpontban. A rajtszám mellett chipes regisztráció történik, dokkokra osztva indítják útnak a rengeteg embert, a rendszeres és sikeres résztvevőket két-három perc különbséggel. A legelső bécsi maratonom 2021. szeptemberében volt, akkor a harmincezredik lettem – mondja szerényen, elismerve, hogy akkor boldoggá tette az a tény, hogy egyáltalán megtette a távot!

Az idén tavasszal a 998. helyen végzett, nők és férfiak vegyesen futottak. A 3 óra 25 perc 14 másodperc idővel lényegében megelőzte 34 ezer futótársát! Micsoda fejlődés két év alatt! A győztes egyébként 2 óra 5 perccel nyert pályacsúccsal. Dávid mindenkinek drukkol, elismeri a teljesítményt, ő először az életéért küzdött, amikor a balesetből felépülve elhatározta, hogy nem adja meg magát a sorsnak. Nem szegte kedvét az sem, hogy a végső bolyban zárta a futást. Erről már ritkán beszél, de az alcsútdoboziak ismerik a történetét, s ezért még jobban tisztelik őt. Ő a falu postása, gyalog és biciklivel jár, hivatása lett az állása. Fél munkaidőben szegődött először a postához, volt, hogy felmondott, leszámolni készült, de mindenki marasztotta. Még

van bőven levélforgalom, s az idősek szeretik a készpénzkifizetést is, nem a számlát választják. És Dávid megy, ahogy mondani szokták, „télbe-nyárba”.

Özvegy édesanyjával és a jogi egyetemista öccsével, Tamással lakik egyelőre. Nemrégiben örömteli esemény történt náluk, Dávid nagybátyja és édesanyja egybekeltek az édesapa elvesztése után hét évvel. A szerény református esküvőn sokan elérzékenyülten kívántak sok boldogságot az ilyen értelemben is összeforrt családnak.

- Két hét múlva Valenciába utazom a maratonra, köszönhetően a támogatóknak is – mondja Dávid, s édesapja emléke hatja át. - Apukám kamionsofőrként járta Európát, s engem is magával vitt olykor. Spanyolország igazi gyönyörűség volt! A kedvenc külföldi focicsapatom is az FC Barcelona. A Valencia Maraton 42,2 kilométere gyors pályán vezet, kedvező a terep, nincsenek emelkedők, frissítő pontokat iktattak be. Ide is a bicskei Agyagási Ákossal megyünk, de lesznek az országból máshonnan is. Barátságok születnek, mondhatom boldog futóközösségek alakulnak a versenyeken.