A forradalom egyik tanulsága, hogy az igazi erő a kis közösségekben rejtőzik (galéria)

A Szent István-székesegyház oldalában lévő emlékkeresztnél a történelmi zászlók bevonulását követően tartottak koszorúzást, amelyen elsőként Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, miniszterhelyettes, Tanárki Gábor, Fejér vármegye főispánja, Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke és Cser-Palkovics András polgármester helyezte el közös koszorúját. Ezt követően Ráczné Földi Judit országgyűlési képviselő, Székesfehérvár önkormányzatának több képviselője, a fegyveres és rendvédelmi szervek, az egyházak, a pártok, az intézmények, valamint a honvédelmi hagyományokat ápoló civil szervezetek vezetői, helyezték el az emlékezés virágait.

A megemlékezés a Városház téren folytatódott, ahol Cser-Palkovics András mondott beszédet, melyben – utalva a világjárványra, az ukrán és a közel-keleti háborúra - elsőként arra emlékeztetett: az idei a negyedik olyan év, amikor a szabadság 1956-ban újra feltámadott tengerét a talpunk alatt rengő földön ünnepeljük. „Évek óta azt érezhetjük, hogy a történelem nagyon is velünk van. Sorra következnek be földet és eget rengető események, a történelem nem költözött a könyvek lapjaira, ma is a történelemben élünk” – fogalmazott, majd óva intett mindenkit attól, hogy párhuzamokat vonjon az akkor és a most között, hiszen ezeket mindig „beszínezi” a politikai pártállás, az ideológiai meggyőződés. „A történelem nem betűről betűre ismétli önmagát és tanulmányozása, bemutatása nem a saját meggyőződéseink megerősítésére szolgál. A történelmet a tanulságok levonásáért kell tanuljuk és tanulmányozzuk!” – mondta. Cser szerint az 56-os forradalomnak több tanulsága van. Az egyik, hogy az igazi erő a kis közösségekben rejtőzik, lásd a diákok példáját, akik egy világhatalommal szemben vették fel a küzdelmet és bizonyították, hogy az ilyen közösségek is képesek önszerveződésre, sőt, ha kell, önvédelemre is. Így van ez ma is! A kihívások mások ugyan, de nem kisebb léptékűek, mint 67 évvel ezelőtt. A másik fontos tanulság, hogy elsősorban magunkra számíthatunk a világban. Nem feledhetjük, hogy 1956-ban magunkra maradtunk a küzdelmünkkel, hiszen amikor igazán számított volna, szép szavakon kívül nem sokat kaptunk a szabad világ hatalmaitól, emelte ki a polgármester, aki ezzel zárta: „A forradalom és szabadságharc emlékét, az akkor hozott áldozatokat azzal tiszteljük meg igazán, ha a történelem leckéit megtanuljuk és megtartjuk, hiszen azokat hőseink vérrel írták a magyar történelem könyveibe. Nekünk lehetőségünk van, hogy az Ő álmukat, az ’56-osok álmát éljük. Mi ugyanis szabadon és békében élhetünk. A forradalom és a szabadságharc tehát végül mégis, mindennek ellenében is győzött. Nekünk az a felelősségünk, hogy ezzel éljünk és ne visszaéljünk. Becsüljük a szabadságunkat és védelmezzük a biztonságunkat, százezren egy csapatban!”

A beszédet követően a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai adtak műsort. Az iskola Fejér Holló Diákszínpadának vezetője, Ferenczy Noémi rendezésében adtak elő egy darabot, amely az egykori József Attila Gimnázium diákjainak szemszögéből nézve elevenítette fel a fehérvári eseményeket, Mi, Józsefesek címmel. A darabot Matuz János, a Szent István Király Múzeum művészeti intendánsa írta, a szöveg alapját az 1957-ben végzett józsefes lányosztály egyik tagjának, Horváth-Szűcs Ilonának a személyes emlékei adták.