Jó reggelt, Fejér vármegye!

Vasárnap óta nincs lelki nyugodalmam. Se nappalom, se éjszakám. Bevillannak rémképek, melyeket nem is láttam, kisgyerekről, szülőkről, kórházról, robbanásról, tűzről, kiabálásról, fájdalomról. Gépekről, melyek körbe veszik most azokat, akiket valamiért egy repülőgép tragédiája okán a pokol tüzéhez sodort közel az élet. Mesterséges álomból ébredő és otthon aggódó családtagokról. Az ember kicsisége, sérülékenysége rémisztő gondolatokat szül. Ahogy a véletlenek ilyen katasztrofális lehetősége is. Velük van minden gondolatom. És reményem, hogy nem úgy van, ahogy most érzem: hogy igenis van egy kevésbé rossz és fájdalmas út. Még ha nem is járt és nem is látható, de valami kiskapu, ami nekik most igenis jár.