A bűnrészesség viszonylagossága

Ha eddig a FEOL olvasói lemaradtak volna róla, idézem: „Horthy Miklós bűnrészes volt a magyarországi zsidó lakosság lemészárlásában a holokauszt idején. Az Egyesült Államok aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Orbán-kormány egyik magas rangú tisztviselője részt vesz a brutális örökség helyreállítására és népszerűsítésére irányuló erőfeszítésekben.”

Miután éppen ebben az évben kerestem fel Horthy Miklós kormányzó egykori házát a portugáliai Estorilban, ahol emigrációja éveiben élt, majd meglátogattam a lisszaboni angol temetőt is, ahol földi maradványai hazatéréséig nyugodtak, nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek néhányat ettől az embertől, akit azért küldött hozzánk egy botladozó amerikai elnök, hogy a lehető legmélyebbre dagonyázza a két ország közötti kapcsolatokat. Tehát kérdezem: vajon mi oka lehetett az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetének 1949-ben arra, hogy alapítványt hozzon létre a Horthy-család anyagi támogatása érdekében, és vajon az összeget miért egészítette ki több holokauszt túlélő? Vajon miért köszönte meg Horthynak személyesen Ruben Hecth, Menáhem Begin későbbi izraeli miniszterelnök munkatársa 1945-ben mindazt, amit a zsidóság megmentéséért tett? Vajon miért raboltatta el Hitler ifjabb Horthy Miklóst rövid tűzharc után, szőnyegbe csavarva Otto Skorzeny kommandósaival, hogy aztán a mauthauseni lágerben megkínozzák? Vajon miért nem emeltek Horthy kormányzó ellen vádat Nürnbergben, a háborús bűnösök perében, ahol csak tanúként hallgatták meg és elítélését még Sztálin sem erőltette?

Lenne még kérdésem, de talán a többit hagyjuk, hiszen megszoktuk már liberáliséktól – legyenek azok amerikai, nyugat-európai vagy magyar állampolgárok –, hogy a tények nem nagyon zavarják őket, ha Magyarország és az Orbán-kormányzat lejáratásáról van szó.

Persze lehet engem elfogultsággal vádolni, de egy amerikai történészt aligha. Pressman bűnrészességgel vádolja Horthy Miklóst a holokauszt miatt, de furcsa módon közvetve megteszi ugyanezt a második világháborús amerikai légierővel kapcsolatban egyik honfitársa, Donald Miller is a Levegő urai című, bibliai méretű könyvében. Miller széles körű irattári kutatást végzett az Egyesült Államokban és Európában, egykori repülősök százaival beszélgetett, mielőtt megírta volna a bombázóháború történetét. És bizony megvizsgálta azt a kérdést is, hogy vajon miért elsősorban a német városok porig rombolásával foglalkozott az amerikai légierő, miközben szinte ügyet sem vetettek azokra az egyébként alig védett vasútvonalakra, amelyek a náci haláltáborok felé vezettek? Tudom, könnyű így utólag okosnak lenni, egy repülőtábornokot a célpontok megválasztásánál számos szempont befolyásolta. De Pressman mindenféle értékelhető tudás nélkül vádolja Magyarország 20. századi történelmének egyik meghatározó szereplőjét, elfelejtve, hogy ha Horthy Miklós bűnrészes volt a holokausztban, akkor vajon minek lehet nevezni Roosevelt amerikai elnök szerepét? Aki Jaltában beleegyezett abba, hogy hazánk – és vele a közép-kelet európai térség legnagyobb része – évtizedekre szovjet elnyomás alá kerüljön és máig tartó történelmi hátrányba hozza emberek tízmillióit, megölve és emigrációba kényszerítve százezreket a kommunista iga alatt?    

Mivel a fasizmus és a kommunizmus közé már régen egyenlőségjelet tett a történelem, jobb, ha Pressman mélyen hallgat, ha bűnrészességről esik szó a második világháború kapcsán.