Jó reggelt, Fejér vármegye!

Első ránézésre kemény rockernek tűnik. Fekete bőrmellényében és acélbetétes bakancsában rója a súlyos nyári métereket, hosszú haja alól cseppek gördülnek le. Komor arca mosolygósra vált, majd integetni kezd. Odébb egy idős hölgy éppen lerakja csíkos mintás vászontáskáját a buszmegálló rácsos ülőalkalmatosságára. Molyol benne egy kicsit, majd felnéz és ugyancsak integetni kezd. Néhány méterrel odébb egy kisfiú futkározik, jól érzi magát a lakóházak közötti zöldterület fás-árnyékos takarásában. Amikor kijjebb fut, az út felé, ő is integetni kezd. Mindezt az autóból nézem végig, miközben előttem a Dotto kisvonat zakatol, tele integető gyerkőckézzel, melyek vidámságot és emlékeket hoznak, adnak mindnyájunknak. Mert annak idején mi is integettünk.