Imádság és zsoltárok, közös ebéd az alcsútdobozi torony árnyékában (galéria)

Szerényebb körülmények között is szoktak és lehet is bensőségesen ünnepelni, egyházközségeink egyébként sincsenek nagyon elkényeztetve anyagi értelemben. Kevés a hívő, nincs sok pénz, az állami segítség nélkül még nehezebb lenne. Lelkes papok és prédikátorok, makacsul összetartó gyülekezetek fognak mégis össze, s miséiken, istentiszteleteiken kívül ünnepeket, közösségi napokat, eseményeket szerveznek maguknak, tele élménnyel. Ugye senki nem hiszi manapság, hogy ezeknek komornak kell lennie? Az alcsútdobozi református családi napon jó sok nevetést és programot sikerült összerakni Lendvai Sándor tiszteletesnek, Tima János gondnoknak és Mészáros János Elek presbiternek a gyülekezet összefogása révén. Konkrétan és jelképesen is szép látvány volt, amint a meglehetősen forró déli órákban a templom jótékony árnyékában megterített asztaloknál ebédelt a kis társaság, köztük sok gyermek. A reggeltől késő délutánig tartó családi napon olykor váltották egymást a résztvevők. Kinek az ugrálóvár, kinek a zsoltárok voltak kedvére valók, ki reggel imádkozott, ki délután. Az egész napon fenntartották a bensőséges hangulatot.

Istentisztelet, imádság a gyönyörűen felújított templomban, fényképes vetítés a szintén felújított gyülekezeti házban – ideális körülmények között. De ahogy ezt mindig elmondják a hála, a köszönet és az öröm mellett az alcsúti és a dobozi gyülekezetben egyaránt – gyönyörű öreg templom áll Dobozon is, kicsiny gyülekezeti házzal –, a külső szépség mellett a belső tartalom a fontos. Fogynak a régi református családok, többszáz éven át úrvacsoráló famíliák leszármazottai költöztek el, haltak ki, de hál’ Istennek maradékaik közül többen is itt vannak még. S gyarapszik új családokkal a gyülekezet, csatlakoznak, felnőttként keresztelkednek, s kopognak be a templomajtón. Nem utolsó sorban a fiatal és karizmatikus Lendvai Sándor lelkész, s az oszlopos gyülekezeti tagok, a gondoskodó lányok, asszonyok igyekezete nyomán. Az elmúlt éveket Mészáros Eszter fotó-összeállítása mutatta be, dokumentálva az építkezéseket is. Tóth Gabriella óvónő a gyülekezetben is gardírozza óvodásait, Mészáros János Elek mindig főz, többgyermekes fiatal édesanyák jelenléte ad bizakodásra okot, hogy nem fogynak el később sem a keresztyének.

És a zene! Nos, ez is sokféle volt. A falu büszkesége, Mészáros János Elek zsoltárokat énekelt a régi Halleluja énekes könyvből, szívből és művészi fokon. Délutáni áhítatként mai stílusú dicsőítő dalokat hallhattak a családi naposok Lendvai nagytiszteletű úr latingitár-, Gulyás András zongora-, s Bódis László koreográfus és táncművész dobkíséretében. Mindezt zeneileg megkoronázta a görög muzsikát játszó háromtagú együttes, Zeusz, művésznevén Angelidisz Vaszilisz vezetésével. Még egy kis táncház is belefért a családi napba.