"El ne gázolj, mert agyonütlek!"

A gyalogátkelőhely

Filmes jelentként látjuk magunk előtt az alábbi történetfoszlányt:

"Nagy tömeg a fehérvári piacon. A sarki épületnél lévő gyalogátkelőhely is zsúfolt. Néha lendülhetnek csak tovább a személygépkocsik. Egy Trabant érkezik a „zebra" felé. Ugyanakkor egy idősebb asszony lép az úttestre. A Trabant közeledik. Az asszony közlekedik. Komótos, lassú léptekkel. Az asszony fenyegetően int a gépkocsivezetőnek, s hangosan kiáltja: — El ne gázolj, mert agyonütlek! S megy tovább, a túlsó oldal felé. A trabantos megáll a gyalogátkelőhely előtt. Biztosan meghallotta a riasztó szavakat." - jelent meg a jegyzet a Hírlap 1983-as lapszámában.

Vigyázat, lepkehadjárat!

A fehérváriak figyelmét igyekszik felhívni ugyanebben a lapszámban a "tanács", hogy az EKALUX 25 EC nevű permetezőszerrel augusztus 10-től megkezdik az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezést. A cikkből kiderül, a permetezőszer hatóanyaga 25 százalékos kinalfosz, amely a méhekre kifejezetten mérgező, a háziállatokra pedig veszélyes. "A permetezés az egész város növényzetét érinti, ezért fokozott óvatosságra hívják fel az illetékesek a lakosság figyelmét. A házikertekben a permetezést a tulajdonosoknak kell elvégezni. A lepkeölőszer munkaegészségügyi várakozási ideje 8 nap, élelmezésegészségügyi várakozási ideje 14 nap."  

Győzött a hely szelleme 

"A tervek szerint művésztelep, képzőművészek alkotóháza lesz Csók István sáregresi szülőházából, melyet az egy magyar, német, román vegyesvállalat által létrehozott Csók István Alapítvány működtet majd" - írta meg a Fejér Megyei Hírlap a terveket 1993-ban, ezen a napon.

Felidézik, hogy a vajtai Zichy-birtokon a nyolcszázas évek közepén épült Sáregres határában az a vízimalom, ahol Csók István meglátta a napvilágot. A Cecei Béke termelőszövetkezet épületének falán szerény emléktábla jelzi csupán az aratás idején a terményt behordó téesztagoknak a tényt, hogy,, itt született Csók István...”. Évtizedeken át magtárnak használta a szövetkezet a műemlék-jellegű épületet, "aztán az idők- és tulajdonviszonyok változtával csak nyűg lett"  - fogalmaznak a cikkben az elhanyagolt és korántsem kihasznált épülettel kapcsolatban, majd a további terveket is kifejtik.

 Egy budapesti vállalkozó vetett rá szemet először, de ő panziót és éttermet álmodott az épület falai közé, ami nem egyezett a műemléki felügyelőség elképzeléseivel. Ezután "jöttek" a művészek, akik már alkotóházban gondolkodtak, s az állagmegóváson túl fel is újították később a malomépületet.