Rendszergazdák világnapja, avagy tisztelgés a kibertér urai előtt

Minden év július utolsó péntekje a rendszergazdák világnapja. Erre idén július 28-án kerül sor, amely alkalomból megkérdeztünk egy fehérvári informatikus mérnököt, miért is olyan fontos manapság a rendszergazdák munkája.

- Képzeljük el azt, hogy egyik napról a másikra elveszik tőlünk a számítógépeket… De ne csak a játékra használt gépekre gondoljunk, hanem a hivatalokban, a gyártásban, a nyilvántartásokban használatosakra, s minden olyan számítógépre, amely az ember munkáját, életét segíti.  Mert ha ezek a számítógépek leállnak, nem működnek, akkor az nem csupán megnehezíti a dolgunkat, de a 21.században egyre inkább el is lehetetleníti. A rendszergazdák azért dolgoznak, hogy az informatikai rendszerek folyamatosan működjenek, lehetőleg a nap 24 órában, minden egyes nap, az év 365 napján.  Azt szoktam mondani, a jó rendszergazda láthatatlan, teszi a dolgát a háttérben. A rossz helyeken csak akkor kerül elő, ha baj van, a jó helyeken azonban nem. Ott folyamatosan figyeli az informatikai rendszer működését, fejleszti és karbantartja azt, hogy ne akkor álljon le, ha hiba van, hanem akkor, ha a rendszergazda tervezetten, előre egyeztetve leállítja – foglalja össze Solymossy Zoltán.

Az informatika világa egyre szerteágazóbb, egyre nagyobb feladat hárul ezért a szakemberekre – akiknek számos munkaköri feladatuk lehet a rendszergazdától az informatikai mérnökig. Ám mivel az emberek nem tudják, hányféle külön munkakör létezik, és minden szakemberre úgy tekintenek, mint egy számítógéppel varázslóra, ezért gyakran mindent rájuk bíznak, vélekedik a szakember. Aki óvatosan fogalmazva, de mégis úgy gondolja – most, a jelenben legalábbis -, hogy rendszergazdákra mindig szükség lesz. Persze a mesterséges intelligencia ma már „élő” veszélyforrás – mutat rá, a manapság egyik legelterjedtebb példát említve: - Nézzük csak meg az újságírást, mennyi cikk jelenik meg „magyarul”, melyeket már nem igazi újságíró fogalmazott, hanem a mesterséges intelligencia.

Ez persze már utópisztikus gondolatokat szabadíthat el a „természetes” intelligenciával rendelkezőkben: ki tudja, talán egyszer a gépek veszik át az uralmat a gépek felett, melyek az ember szolgálatában állnak? Számos, ma még sci-finek mondott film dolgozta már fel ezt a témát…

De visszatérve a rendszergazdák nélkülözhetetlen és megbecsülésre méltó munkájára: egyre bonyolultabbak és drágábbak a rendszerek, egyre kritikusabbak a folyamatok, szögezi le Solymossy Zoltán, s rámutat: ha régen megállt a rendszert, fél óra múlva gördülékenyen áttértek a papírra. Ma már egy másfél órás kiesést sem bír el egy vállalat. Hogy ez a jelenség merre mozdul és hogyan, nem tudni, mindenesetre egy biztos: a rendszergazdák kibervilágunk kerubjai, szűntelen őrzik rendszereink folyamatosságát. És ezért mindenképpen megérdemelnek egy világnapot.