JavicK nem csupán fotózni, élni is szereti Székesfehérvárt (Galéria)

Beszélgetésünkből a többi között kiderül, nem esik kétségbe, ha extrém körülmények között születik meg az a bizonyos kép, amiért pillanatot vadászni indult. Esőben, sűrű villámlások közepette egy tízemeletes tetején, felújítás alatt álló templomtoronyban lavírozva a semmi felett, vagy a színház eltévedt fantomjaként, de eléri célját.  

Humorosan, amolyan „bulvárosan” rögtön nekiszegezem a kérdést: honnan ered a JavicK művésznév, hiszen első blikkre nem következik egyenesen a Varga Tiborból.  A válasz egészen az általános iskoláig vitt vissza minket a képzeletbeli időtengelyen, hiszen egy hosszú, szláv nevet viselő karaktert rajzolt Tibor, s ebből már az is kitűnik, a vizualitás, a szabadkézi rajzolás már régóta foglalkoztatja. No, de vissza a névhez: „Javuzsnyicka”. Ebből lett a rövidített, befogadhatóbb JavicK. – Varga Tibor névből csak a városban is több van. Így olyan felhasználónevet kerestem, ami kitűnhet a többiek közül – magyarázta a névválasztást. 

A rajzolás után először a grafika, photoshop-használat ragadta magával figyelmét, s csak ezután nyúlt a fényképezőgéphez, sőt, először csak kamerás telefonhoz még középiskolásként. 2012-ben vásárolta meg élete első komolyabb fotómasináját, mely mögül akkor is már színesen pezsgő városfotóit lőtte.  Bár először mindenre kattintott, nem volt különösebb profilja: a lepke, ember, ház, fűszál után azonban megtalálta magát a városban, a várost önmagában. - Szeretem bemutatni ezt a várost, hogy minél többen láthassák a sok szép pontját - határozza meg lokálpatriótaságát kérésemre, hiszen JavicK nem csak fotózni szereti Fehérvárt, hanem élni is.

Terek, épületek, minden, ami egy tősgyökeres fehérvárinak az ereiben lüktet: ismerős minden, ez a minket körülvevő díszlet, intenzív fényekkel „megfestve”, megkomponálva. Izgalmas történetek lapulnak mind mögött, egyedül a perspektíva az, ami még a fehérváriakat is váratlanul érheti. Nap mint nap látjuk ezeket a helyeket, de nem így, nem ennyire álomszerűen, hanem nagyon is valóságosan. És ha már álom: JavicK is legtöbbször éjjel, sötétben merevíti fotóra, mit elképzelt. Sokszor csillan vissza vízcseppekről a város fénye, de a neonfény, elhaladó autók körül elmosódott lámpafény is gyakorta megjelenik munkáiban, mely mögött természetesen utómunka is van.

S ha már perspektíva: a magasság is JavicK sajátja. Éppen ezért vágyott arra, hogy a Vörösmarty Színház tetejéről fotózhassa körbe a várost. Terve sikerült, de a labirintus-szerű épületnek csaknem foglya lett, mikor eltévedt benne, s zárt ajtókat zörgetett. De templomtornyokból is készültek már fotók, sokszor hajmeresztő manőverekkel megspékelve, vagy tízemeletesről, „villámesőben”. - Bajom nem lett, képem, ami tetszik, viszont igen - konstatálta Tibor, hogy végül is megérik ezek az akciók. A természet hófúvással is megtréfálta már, pedig csak naplementéért ment a Sóstóra, természetesen a magaslesre. Bakancslistáján is magasság, a Széphő királysori tornya szerepel még. 

Lelkes amatőrként kezdte, ma már okleveles fotós - mégis csak hobbi szinten űzi jelenleg szerelemprojektjét Tibor, aki egyébként informatikusként dolgozik. Városi léptékben mérve óriási, több ezer fős rajongótábora van, fotóival a Facebookon, Instagramon találkozhatunk a legtöbbször.   - Jól esnek a jó visszajelzések, melyből szerencsére igen sok van - mondja, majd arra a kérdésemre, tervez-e kiállítást, vagy indul-e pályázatokon munkáival, azt válaszolja, előbbi tervben van, sőt, mivel pár éve tagja a székesfehérvári fotókörnek is, ez már meg is valósult, részben. 

Jelenleg leginkább az UV-fotózás érdekli, izgalmas képi világot létrehozva, emberekkel, arcokkal. De a legnagyobb szerelem (a barátnője után természetesen) továbbra is: Székesfehérvár.

A képre kattintva lapozható galéria nyílik