Fa Nándor mentorként büszke a társára és hajójára

Magyar idő szerint szerdán 0 óra 43 perckor értek be Cherbourg kikötőjébe. A 29 elrajtolt IMOCA-hajóból két egység már a rajt után feladta a versenyt. A négy, az utolsó napon még versenyben levő 60 lábas a befejező szakaszban szoros csatát vívott az utolsó mérföldeken Cherbourg felé. A New Europe az egytestűek között a jónak számító 35. helyen futott be, amely az IMOCA hajók mezőnyében a 25. helyezést jelentette. Fa Nándor egykori hajója, az ex-Spirit of Hungary belga kapitányával és kormányosával fél órával mögöttük érkezett célba. Fa Nándort csak pénteken délután sikerült elérnünk telefonon, mert a befutó után nem kötöttek ki, azonnal tovább indultak Les Sables d’Olonne-ba, a Vendée Globe anyakikötőjébe.

– Sokak nevében gratulálok!

– Köszönöm! Jó kis meccs volt.

– Miként éreztétek magatokat, a versenyt?

– A mi részünkről ez csak egy tesztnek számított, kipróbálni a hajót, a fejlesztéseket, sok mindent. Nem is volt készen a rajtig a teljes vitorlázatunk, ráadásul éppen az a vitorlánk hiányzott még, amelyik visszafelé kellett volna. De minden kiderült, amit tudni akartunk. Tehát abszolút sikeres versenyt mentünk a mi részünkről főként a végjátékban, mert akkor már nem számított, hogy mi az, ami nekünk nincs. Akkor már teljesen a Balatonon jól megtanult taktikai elemek számítottak, egyszerre több hajót is kihalzolgattunk a befutó előtt. (A halzolás a hajó irányváltoztatása elfele a széltől, melynek során a hajó iránya, farával a szél felé mutatva, túlhalad a széltengelyen és a vitorlás csapást vált – a szerk. megjegyzése). Ez nagy élvezetet jelentett és azt mutatta, hogy a vitorlázó tudás a helyén van. A hajóról is kiderült minden, aminek ki kellett derülnie. Szabi pontosan tudja az utat, hogy merre tovább, én pedig amiben tudok, továbbra is segítek. Most már itthon vagyunk, leszereljük a hajót és azt gondoljuk, hogy abszolút elégedettek lehetünk mindennel.

– Az a bizonyos itthon az most Les Sables d’Olonne-t jelenti, ugye?

– Így van.

– A többi 60 lábas, amelyik indul majd a Vendée Globe-on, az is mind oda tart?

– Négy hajó igen, amelyeknek ez a bázisa. Mi vagyunk az elsők, akik visszaértünk, a többiek pedig majd valamikor megérkeznek. Mi ahogy átfutottunk éjszaka a célvonalon, szinte azonnal megfordultunk és indultunk Les Sables ’d Olonne-ba. Tegnap este értünk ide.

– Az első napon elég sokan feladták a versenyt. Az egy klasszikus vihar volt, amelybe kerültetek?

– Egy klasszikusan negatív szituáció volt: ez azt jelenti, hogy szembefújt egy negyvencsomós szél egy négycsomós áramlással,  és annak neki kellett kreuzolnunk. (Ez a széllel szemben fordulgatva, cikcakkban történő előre jutást jelenti a szél felé eső cél elérése érdekében – a szerk.) Óriási, mennydörgésszerű, háromméteres kemény hullámzás keletkezett, és ahogy az ember haladt előre, a látszólagos szél már ötven csomó lett, úgyhogy igen, azt lehet mondani, hogy kvázi amolyan orkán körülmények mutatkoztak hatalmas hullámzással. Annyi „mayday”-t mi még soha nem hallottunk korábban, mint amennyit akkor. Százhúsz hajó adta fel végül, négyet mentettek úgy, hogy már süllyedt. Szóval igen, a verseny első része nagyon megtizedelte a mezőnyt.

– Emlékszem egy versenyre, amikor Le Havre-ból indultál az Atlanti-óceánon át Cartagenába, akkor is ketten voltatok a fedélzeten. Ahhoz képest mennyiben lett más ez a mostani „négykezes”?

– Az a „négykezes” jó kifejezés, mert előnyösebb, több kéz jut minden munkára a fedélzeten, de most szükség is volt rá. Ahogy kimentünk Cowes-ból, legalább huszonötöt kellett fordulni, ráadásul nagy mezőnyben, sziklazátonyok, homokzátonyok, keskeny hajózási csatorna, rengeteg hajó: borzalmas nehéz, kaotikus vitorlázási helyszín volt azzal a baromi erős széllel és hullámzással. Kellett a kéz. Aztán később is, mert nagyon gyakran manővereztünk és nagyon sok minden történt, így aztán ketten sem lehettünk túl sokan. A verseny másoknak egyébként teljes legénységű volt, csak az IMOCA-hajóknak írták ki két személyre.

– A 60 lábasok közül hány hajó volt a korszerű, szárnyas típus, és mennyi a hagyományos, mint amilyen a New Europe is?

– A 24-ből, akik megvertek bennünket, 20 hajóra szárnyakat szereltek. Kettő-három nagyon jól felkészített, nagyon jó legénységű és vitorlázatú hajó végzett még előttünk, mi velük szemben ebben a kísérletezési időszakban nem lehettünk igazán ütőképesek. De jó pár erős hajót megvertünk, köztük például az én régi hajómat is. Amely többnyire gyorsabb volt nálunk, és jó kis csapat dolgozott a fedélzeten náluk is, de azért a verseny legvégén sikerült megelőznünk őket. A mezőny nagy része sajnos már sokkal korszerűbb hajókkal versenyez, mint mi.

– Mit tudnak ezek a szárnyak a hajón?

– Az ilyen hajók mindkét oldalán van egy-egy kiálló szárny, ami persze a kikötőben akadály, de kint a vízen nagy előny, mert ki tudják tolni, és amikor a hajó elér egy bizonyos sebességet, a hajó szó szerint szárnyra kap, és a teste nem ér a vízhez. Gyakorlatilag ezeken az uszonyokon, mint egy szárnyas hajó, pontosan ugyanúgy repül a víz tetején, a víz felett, s ez a rendkívüli előnye. Sokkal nagyobb sebességet ér el így. Ráadásul azt vettem észre, hogy az a kaotikus tengerállapot, amely minket most rettenetesen pofozott, a szárnyasokat kevésbé érintette. A sebesség kiemelte őket a vízből, a szárnyak futottak a hullámok között, és a hajótestet kevésbé pofozták a hullámok. Ez tehát különösen előnyösnek bizonyult ebben a helyzetben.

– Változott a véleményed Szabolcs esélyeiről a jövő évben elrajtoló Vendée Globe tekintetében?    

– Folyamatosan változik, ahogyan látom, miként nő fel a feladathoz, ahogyan hozzááll, tanul, amilyen sebességgel teszi a dolgát. Meggyőződésem, hogy száz százalékosan alkalmas arra, ami vár majd rá.

– Milyen érzés volt látnod régi hajódat, az ex Spirit of Hungary-t verseny közben? Kerültetek olyan közel, hogy ezt megtehetted?

– Igen, többször is láttuk. Természetesen nosztalgikusan szemléltem, de nincs bennem keserűség, mert tudom, hogy jó kezekben van, arra használják, amire való, úgy mennek vele, ahogyan illik. Szóval nincs semmiféle negatív érzés bennem. Így van ez rendben, miközben szép látni kívülről, hiszen a mai napig kecses és gyors hajó.

– Milyen változások történtek rajta?

– Korszerűsítették a műszereket, több is van belőlük, ergonómiai változások történtek, de érdemben, vitorlázó-szakmai értelemben minden ugyanolyan, mint amilyen volt.

– Mára kipihented magad?

– Igen, vacsora várt bennünket, jót aludtunk, teljesen jól vagyok. Egész délelőtt a hajót szereltük le, de még mindig van egy csomó munka, tehát dolgozunk.