Évtizedeket repültek vissza az időben a varrótáborban Székesfehérváron (videó)

Nem tóparti pancsolás, vagy nyári széltől susogó erdő védelmében zajló kirándulás, esetleg körbeénekelt tábortűzön tartott szalonnasütögetés, hanem kitartó, kemény munka az, amit választottak a varrótáborozók Fehérvár belvárosában. 

-Az általános iskolában már nincs varrásoktatás, és ebből jött az első ötlet, hogy legyen lehetősége a gyerekeknek arra, hogy megtanuljanak varrni, ha van rá igényük. Ez a tudás igazán hasznos, sokat tudnak vele spórolni hosszútávon, ha például javítani kell egy elszakadt inget, felvarrni egy nadrág szárát, de arra is kiváló, ha valaki el akar készíteni egy saját ruhakölteményt. Ha valamelyik szülő erre áldoz, és ha a gyereknek van kedve az jelentkezik és itt mindent megtanulhat, mondta a tábor vezetője, Ludvánné Csóri Manyi 

Arra a kérdésre, hogy mire elegendő egy hét egy ilyen komoly szakma esetében, azt felelte a táborvezető: „Ez egy több turnusból álló folyamat. Az első három hét az Profi Hét. Olyankor azok a gyerekek jönnek, akik már több éve járnak hozzám és bár csak egy-egy hétig vannak itt, az elég arra, hogy olyan munkát adjanak ki a kezükből, ami már megközelíti egy szakmabeli munkáját.” 

Mint megtudtuk a rendszeresen visszatérőknek már megy az egyenes varrás, a darabok összeillesztése utasítás alapján, tudják mi az, hogy szín színnel szemben, illetve különböző technikai műveleteket. A tematikus hetek nem csak varrást jelentenek, hanem egy kis időutazást is. 

-Van olyan, hogy Farmer Hét. Olyankor farmer kabátot, farmer szoknyát készítenek dupla tűzéssel, párhuzamosan gyönyörűen. A Reneszánsz Hét az mindig sláger, mert olyankor abroncsos, nagyasszonyos szoknyák készülnek. A Diszkó Hét is komoly kihívás szakmailag, hiszen azokon a napokon flitteres ruhákat varrunk. Nem szeretnek flitteres anyagokat varrni a varrónők, de ezek a gyerekek megugrották ezt a szintet is, büszkélkedett a tábor vezetője. 

Kiderült, hogy a flitteres anyagok varrása közben eltört pár géptű, de a mécses sosem, vagyis ilyen apróság nem szegi kedvét sem a gyerekeknek, sem a mesternek. 

Amikor ott jártunk, éppen ifjú kezdők részvételével zajlott a Hippi Hét. 

-Most, túlnyomórészt kicsik vannak itt, de ők is önállóan varrják a ruháikat. Persze kell még nekik segíteni, főbb darabokat összegombostűzni, utasításokat adni. A kezdőknek három-négy év kell ahhoz, hogy átvegyék az én stílusomat. A tábor vége mindig a tetőzés. Az a csúcspont, amikor elviszem őket egy stúdióba, pontosabban egy fotó műterembe, ahol fényképek készülnek róluk a saját maguk által készített ruhákban, amikhez persze kiegészítőket is biztosítunk, mondta Ludvánné Csóri Manyi, aki elárulta, hogy nem csak táborozókat tanít, hanem szakiskolásokat is. 

-Elmentem az iskolába óraadó szakoktatónak és azt veszem észre, hogy engem ott nem mindig szeretnek. De érthető is, hiszen ha elakadnak egy munkafolyamatnál, akkor azt szoktam mondani: Nálam még egy 10 éves is megvarrja. 

Látogatásunk idején az újoncok között volt egy haladó szinten felüli táborozó is. A mester bevallása szerint profi az ifjú hölgy, aki már olyan szinten van, hogy ipari gépen varr. Őt Manyi kivette a csoportjából, hagyja szabadon alkotni. 

-Talán négy-öt éve járok ide és az egész úgy kezdődött, hogy gyakran benéztünk anyáékkal kipróbálni ezt-azt, hátha majd megtetszik. A jövővel kapcsolatban egyébként sem volt ötletem, így még az a lehetőség is felmerült, hogy varrónőnek tanuljak. Nagyon megszerettem ezt a fajta időtöltést. Teltek-múltak az évek és most is varrok, hiszen szeretem és klassz, mert menő, meg mert fel tudjuk venni azokat a ruhákat, amiket varrtunk, de valahogy ez már kicsit átalakult. Most már Manyi személye az, ami ösztönöz. Vele egy hét az egy terápia. Nem tudom máshogy mondani, mert ez egy olyan szintű kikapcsolódás, hogy ha nem varrnék, akkor is itt tölteném ezt az időt, mert Manyi személye a varrás mellett támogatás és barátság is. Nélkülözhetetlen annak, aki egyszer megismerte, vallott Köbli-Mahr Letti 

A sok ügyes lányközül is kiemelkedő tehetség jár néha pár órás workshop-okra is és persze amikor otthon szükség van a tudására, mert valamit meg kell varrni, javítani, azt is elvégzi, de az is előfordul, hogy egész évben nem jut rá idő, hogy varrjon. A tábor profija varrógépet is kapott ajándékba egy táborozás során, hogy otthon is tudjon dolgozni, alkotni. 

-A varrógépnek az a története, hogy sokan megkerestek engem, hogy van feleslegessé vált varrógépük. Nem tudni miért, de sokan kidobálják őket. Én sajnos nem tudok mit kezdeni ezekkel, hiszen nálam egyforma gépek vannak, amikkel egyforma utasításokat hajtanak végre a gyerekek. Egy alkalommal úgy döntöttem, Letti megérdemli, hogy legyen saját gépe, és mivel felajánlás volt, átnézettem, rendbe rakattam egy műszerésszel és neki adtam. 

A vállfákra akasztott, béke jelekkel ékesített hippi felsők alatt ülő lánycsapat, vagyis Tóth Lili, Harkányi Enikő, Kiss Virág és Bezák Eszter, valamint a másik varrógépsor fölött koncentráló Büki Anna és Juhász Enikő a tábor végére megvarrta a szetthez szükséges szoknyákat. megkapták hozzá a kiegészítőket, nyakláncokat, karkötőket, így már indulhatott is a műtermi fotózás.