Körbe rohanták a Balatont a jenőiek

Jenői Atlétikai Klub-nak (JAK) nevezi magát, az a 2022-ben megalakult “hobbifutóközösség”, akik a néhány hónappal ezelőtti megalakulásukat követően, a hétvégi Ultrabalatonon, máris nekirohantak a nagy víznek és meghódították. A teljesen spontán verbuválódott társaság, addig-addig kocogott a kis falu határában, míg azt nem mondták, mit nekünk a Jenő tábla, itt a világútlevél, rohanjunk ki belőle. Valahogy így jöhetett az ötlet, hogy pár hónap “edzést” követően fejükbe vették, ők bizony teljesítik a XVII. Ultrabalaton kihívását.

Nem vicceltek

Szombaton hajnali 03.15-kor startolt el a JAK kapitánya, Strausz Krisztián Balatonfüredről. Maroknyi csapat buzdította a futócsapat rajtolóját. A hatalmas Jenő feliratú molinó, a Balaton partján nem volt éppen egyértelmű, így nem meglepő, hogy a futóval azonosították Jenőt, amit a település lakói azonnal szóvá is tettek: “Az a község!!!” A mókás félreértést szerencsére, a futókat indító sem vette komolyan, így hozzátette: “A község, csak bele ne kössél.” A 13 főből álló csapatnak 211 kilométert kellett legyőznie 56 stáció érintésével, miközben körbefutotta a magyar tengert. Szerencsére csodálatosan szép idő volt, még a környezetben is gyönyörködhettek a futók.  

Autóval sem értünk a nyomukba

Szombaton estére időzítettem, hogy Siófoknál meglesem a jenői csapatot. Arra gondoltam, készítek a 44-es váltó ponton néhány előnytelen fotót, az éppen elcsigázottan bevánszorgó futóról – persze mindenki magából indul ki. Amíg másodmagammal a táv futóját vártuk, az szó nélkül vágtatott át az ellenőrző ponton. Nem volt más választásunk, kocsiba ültünk és száguldottunk a következő váltó pontra, mert erről igazán nem maradhatok le. De, igen! 
Mire autóval megtettük a néhány kilométert, már sehol senki a Sóstón felállított ellenőrző pontnál! Tuti, hogy Speedy Gonzales! Még egy szakaszt rohantunk autóval, ahol már vártam, hogy elkapjam a staféta átadásának pillanatát és lássam a drámai pillanatot, ahogy a futó a fűbe ereszkedve, levegő után kapkodva, vízért könyörög. Ehelyett mire kikecmeregtünk a kocsiból, az éppen az aktuális távot lefutó hősnőnk, az út mellett kedélyesen beszélgetett csapattársaival. Itt már nem hittem el, hogy egy métert is futott, pont úgy hatott, mint aki most készül a rajtra.

Fáradtság helyett megtáltosodtak

Száguldottunk a következő pontra, Balatonvilágosra. Az itt futó csapattag is már túl volt a bokrokon: ilyen nincs, mit isznak a jenőiek? Futás, azaz nagy gáz Balatonakarattyáig, hát már tényleg nem hiszem el, hogy autóval nem érjük utol őket! Nem értük! Balatonfüzfőig kellett száguldani, hogy lássam a 13231-es számú jenői futócsapat két futójának átadását a váltó ponton, este fél tízkor.
Én ezen a ponton feladtam, de a csapat nem. A JAK utolsó futója, vasárnap hajnali fél kettőkor ért be a balatonfüredi célba, de nem egyedül. Társai az utolsó 100 méterre csatlakoztak hozzá és az utolsó lépéseket együtt tették meg a célvonalig. A társaság 1056. helyen ért célba vasárnap 01 óra 28 perckor, a teljes távot 22 óra 15 perc 25 másodperc alatt sikerült teljesíteni.
Az elszánt és adrenalintól megtáltosodott tagok: Strausz Krisztián, Papp Csaba, Németh Martin, Németh Dominik, Foki Erika, Muhari Szilvia, Bálint Ágnes, Stumpf Andrea, Becsvárdi Attila, Szauer Nikolett, Szauer-Bán Réka, Bauer Ferenc, Kun Krisztián, Vallasovits István, Bodor Katalin, Kaszab Gábor. 

A 211 kilométeres táv olyannyira nem kottyant meg a tagoknak, hogy a verseny végeztével eldöntötték, a 2024-es Ultrabalatonon már két csapattal indulnak.

A szombat hajnali rajt: