Alternatív stratégiákat terveztek az Óbudain

– Hogyan kell elképzelni a fenntartható életpályamodellt?

– Mindig azt halljuk, hogy fenntarthatóság, legyen az akár környezet, gazdaság és sorolhatnánk, de a személyes életpálya fenntarthatósága ritkán kerül szóba. Mi van az életpálya A oldalán, és hogy mi kerül B oldalra? Az valóban csak a „futottak még kategória” gyűjtőhelye, az az oldal, amik közül sosem kerülnek ki slágerek, vagy pedig ott is vannak lehetőségek? Én azt mondom, hogy ez a felszabadulás időszaka, amikor a kötelezettségek csökkenthetők, ha időben észrevesszük őket és ezáltal növekedni kezd a szabadon választott rész.

– Mennyire mernek belevágni valami újba, nagyba, merészbe, akiknek a B oldal forog?

– A B oldal Kezdeményezéssel elsősorban egyéni workshopokat csinálunk, ahol egyéni életpályatervek születnek. Ez egy 80-100-as minta és nyilván ez már egy válogatott társaság, aki igenis veszi a fáradtságot, beül, és végig gondolja, hogy mit is szeretne? A nehézség abban van, hogy amikor már benne vagyunk a munka világában akkor egy kicsit hajlamosak vagyunk elkényelmesedni. Sejtjük, hogy mi várható, ha majd vége lesz, és akkor vannak rózsaszín ködök, hogy milyen lesz a jövő, de érdemes megtervezni, illetve tesztelgetni. Érdekes például az, hogy valaki mennyit készült, mielőtt beáll a munka világába? Akkor volt az iskola- és a pályaválasztás és mindezekre úgy készülve, hogy nem lehetett tudni, mi lesz tizenöt év múlva. Először a szülők döntenek, aztán mi döntünk és most az is kérdés, mi lesz, hogyha innen kivonulunk? Hogyan készítjük elő azt a pillanatot, amikor az ember eléri a nyugdíjkorhatárt?

– Milyen irányokban indulhat el az ember ilyenkor, egyáltalán van-e választása?

– A nyugdíjkorhatár adott, de, hogy élek-e a lehetőséggel, az csak egy döntés és egyben kérdések sora. Az ember nem lesz magától nyugdíjas, csak eléri a korhatárt és akkor döntési helyzetbe kerül, hogy igénybe veszem vagy sem a lehetőséget? Maradok pénzt keresőként a munkapiacon, vagy részben, esetleg egészen kiszállok? Ha igen akkor mit fogok csinálni, mitől lesz kedvem reggel felkelni? Ezektől a kérdésektől és az ezekre adott válaszoktól lesz olyan nagyon-nagyon izgalmas a téma. Persze nincsenek tuti tippek, mindenkinek egyéni stratégiája van.

– Mi történik gyakrabban? Maradnak, vagy visszatérnek a munkaerőpiacra, vagy pedig a nagy klasszikusok egyikét választják, például a horgászatot?

– Erre hoztam magammal egy tanulságos történetet az előadásomban. Volt, hogy valaki, aki egész életében 7x24 órában dolgozott, azt az álmot dédelgette, hogy amikor nyugdíjas lesz, akkor ő pecázni fog. Aztán eljött az idő, letette az utolsó műszakot és gyűjtött egy horgásztanyára, amit meg is vett és el is foglalt boldogan. Aztán a harmadik napon hazament, mert úgy döntött, hogy ő nem fog egyedül üldögélni, bármennyire is ezt tervezte. Erre vágyott, de egész egyszerűen nem találta a helyét. Az jutott eszébe, hogy tényleg ezt akarom egész nap csinálni? Aztán gyakorlatilag összeroskadt az a rózsaszín burok, amibe az ember ezt az egészet helyezte, amikor eltervezte, hogy mit fog csinálni, ha nyugdíjba megy.

– Milyen alternatívák vannak még, vannak-e egyáltalán?

– Az én korosztályom sokszor arra panaszkodik és kesereg, hogy ők a korábbi terveiknek megfelelően unokázni akarnak, de a gyerekek külföldön vannak. Ez is csak azt támasztja alá, hogy igenis kellenek alternatív stratégiák, és érdemes néha megállni egy pillanatra és végiggondolni, hogy mi az, ami tőlem függ? Most kell csak igazán tervezni, ebben a bonyolult időben, amikor nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, hiszen olyankor van nagy szükség az A, a B és akár a C tervre is. És aztán kiderül, hogy ezek mentén, hogy érzem magam a bőrömben? Ez nem a fejben dől el, hanem az ember szívében. Attól, hogy meggyőzöm magam, hogy jó nekem, attól még nem lesz jó. Van egy nagyon jó jelzőrendszer erre, ez pedig nem más, mint a reggeli önvizsgálat, hogy van-e kedvem felkelni, vagy sem? Az, hogy indulok neki egy napnak mindent elárul, hisz ennél jobb lakmuszpapír nincs a világon.