Kicsit megcsalták a böjtöt Tabajdon

A faluház udvarán olyan, mintha időutazáson „őnének”. Mármint mifelénk a disznóvágást mondják ölésnek is. A szép hangulatos tájház végén kemence, egybenyílik a kultúrház udvarával a két tercia, s a nyári konyhában harminckét önkéntes süt-főz, benn a nagyteremben terítenek. Folyik a sertésfeldolgozás, hogy estére mindent megegyenek. Több, mint százan voltak, a nevezetes töki cigányzenekart kérték fel muzsikálni, Sándor Dezső prímás vezetésével. Ha ők zenélnek, a szomorú daloknál a könnyek is hullanak, igényes tradicionális zenét művelnek. A vidámak táncra perdítenek. 

Bárányos Csaba polgármester szívügye a hagyományok megtartása, s a közösség egyben tartása az emlékező eseményekkel, nagyon is jelenkori oldottsággal. Hét éve tartják a kora-márciusi kollektív disznóvágást (kihagyva covidkor), s egybekapcsolják a pálinka-, bor- és lekvárbeadványok bírálásával. A vacsorakor hirdettek ezúttal is eredményt, bár itt mindenki fontos, aki vállalta a megméretést. Önkormányzati szervezésben, ingyenesen fogyasztottak a hazai házban.

Essék szó azért a böjtről, hiszen benne vagyunk bőven, ha nem a régi regula tartjuk is keresztény szokásainkat. Rövid volt a farsang, még hamvazószerda utánra is jutott egy kis mulatság, az általános iskolában a palotást táncolták a végzősök a bálon. Járja az a humoros mondás is a reformátusokról, hogy náluk akkor van böjt, ha üres az éléskamra, amúgy inkább csak nagypénteken hagyják el a húst Húsvét előtt. Mert Tabajd még néhány évtizede is szigorú, erős hitű református község volt, viszonylag zárt, erős protestáns gyülekezettel. Ma is a református egyház tartja fenn az iskolát, óvodát, sok szép szokás megmaradt, de mi tagadás, ezúttal böjtkor „őtek” disznót.

A sertésfeldolgozás teljesen falusi módon történt. Major István, Bátori Lajos és Harsányi Gábor bölléreknek a fiatalabb férfiak segítettek a disznó gyors és fajdalommentes távozásában. Mindent feldolgoztak. Volt sült vér, friss máj és pecsenyehús, s persze sonkát nem hagytak, így a hurka, kolbász kifutotta a vendégasztalon. Hozták a házisüteményeket, házi savanyúságokat, s a szőlőskertek házi borait. Tabajdon minden korosztály megjelenik, ahogyan Bárányos Csaba elképzelte, amikor megkezdték ezt a fajta közösségszervezést. Vancsó László és Vancsóné Dancsi Szilvia több háziállatot tartanak, tőlük hozták a hízót, Szilvia a kultúrház művelődésszervezője egyébiránt. Neki köszönhetően már lezajlott a házi delikáteszek begyűjtése és zsűrizése, a díjazásnak is megadják mindig a módját. 

Tizenhét pálinka érkezett, a vakon bíráló szári szakértő, Balogh Krisztián visszatérő ítész. Arany minősítést kapott ifjabb Setét Gyula sárgabarack pálinkája. A borokat etyeki borászok bírálták, a negyvenkét mintából három fehérbor kapott aranyat, Bátori Lajos, Jónás Zoltán és Horváthné Varga Alexandra pincéjéből. A huszonhat lekvárt a gyakorló háziasszonyok kóstolták, nyilván mások, mint akik főzték. A legkülönlegesebb az újdonság otelló szőlőlekvár volt, Dancsi Tiborné, Szilvia édesanyja ezüstöt kapott érte így első alkalommal. A lekvároknál méltányolták, ha sem sűrítő anyagot, sem túl sok cukrot nem használtak a befőző asszonyok. A fiatal nők is szorgalmasan tanulják ezt a műfajt, ami az árak és az adalékanyag-mentesség miatt újra divatba jön! Bölcskei Csabáné sárgabarack és Marton Sándorné birskörte lekvárjai kaptak aranyat e kategóriában.

A díjátadó ceremónia megsimogatta a lelkeket, az elismerés biztatás a tavasszal újra induló mezőgazdasági évre is.