Vármegye fája – ahol a festett tojások mesélnek

– Tősgyökeres alapi vagyok, amely meghatározza az életemet. Paraszti családból származom, a szó legnemesebb értelmében. Szüleim is itt éltek, földművelésből keresték becsületes munkával a kenyerüket. Édesanyámtól a jó kézügyességet örököltem: így sok-sok apró ajándékkal lepem meg a közvetlen családtagjaimat, barátaimat és ismerőseimet. Az első tojásaimat is nekik készítettem. Ismernek már engem Szekszárdtól Budapestig, Mórahalomtól Kecskemétig is – mosolyogta el magát a tettre kész Juliska néni, aki nagyon jól véleménnyel van a szomszédos faluról, Alsószentivánról, akiktől a megyei tojásfa ötlete származik.

– A szentiváni embör nagyon érdekes: gazdag érzelemvilágú, mély érzésű, meleg szívű és erkölcsös, keresztény életet élnek. És ha őszinte akarok lenni, én is ilyen vagyok, tovább megyek az alapiak is ilyenek és talán ezért is ilyen jó a szomszédi viszony. Három évvel ezelőtt egy tojásfestő verseny alkalmával köttetett a mélyebb barátság az Alsószentiváni Közösségi Egyesülettel. Így amikor a vármegyei tojásfa felhívást láttam, rögvest ráírtam Nagy Orsira, az egyesület elnökére, hogy „drága Orsikám, megígérem, hogy részt veszek benne!". Majd a polgármester úr, aki egyébként utcabeli fiúcska, Szalai Jani is megkeresett: „Juliska néni! Kérhetném, hogy a címert megcsinálja, magára gondoltam, mert tudom, hogy ügyes a keze". Mondtam a polgármester úrnak, hogy természetesen titeket sem hagylak cserben, az alapi és az alsószentiváni tojásokat is elkészítem a megye tojásfájára.

Minden tojás alkotói csoda. Amikor alkot, azt teljes szívvel és lélekkel teszi, mindent félre téve csak arra koncentrál. Az alkotás szabadsága Juliska néni számára nagyon fontos – mint mondta –, attól lesz szép a hímes tojás, hogy mosolygunk rá, boldogok vagyunk. Hozzátette azt is, hogy ő ezt nem tanulta, nincs mester vizsgálja, autodidakta módon a saját fantáziája repíti előre.

– Ez csak hobbi. A sárbogárdi videotonból vonultam nyugdíjba, miközben a Fejér Megyei Hírlap postázását is befejeztem. Emlékszem, minden nap, hétfőtől vasárnapig vittem a lapot és 5 óra 55 perckor már minden lakosnak a postaládájában volt. Soha nem volt rám semmi panasz. Aztán éreztem magamban, hogy valamit tennem kell. Tudja, én ilyen tűzről pattant vagyok, nem bírok megülni a fenekemen. Nem vagyok az a típus, aki csak passzívan ül és néz ki a fejéből és nem csinál semmit. Tenni akartam valami hasznosat.  Még a Videotonban különböző színű alkoholos tollakkal dolgoztunk, úgy száz félével. Nagyon tetszettek. Fogtam egy lapot és elkezdtem rajzolni. Aztán a kezembe akadt egy tojás és úgy gondoltam mi lenne, ha erre rajzolnék valamit és ebből jött és fejlődött a „buli". Ma már mintegy negyven-ötvenféle  technikával dolgozom és ezt igyekszem átültetni az alapi és a szentiváni fa-vaslemez és hungarocell tojásokra is, amelyre a címer és a település neve is felkerül, hiszen nem várható el, hogy egy-egy motívumból felismerjék az arra járó jó szándékú emberek a települést. Festés, gyöngyragasztás és műrafia technika is megjelenik, mindegyik idő- és időjárásálló, ellenáll a külső tényezőknek. Csuda szépek lesznek, alig várom már a tojásfára kerüljenek és egybe lássam nem csak a sajátom, de mind a 103 település tojásait. Gratulálok a kezdeményezőknek, ez egy nagyon nemes akció a kereszténység legnagyobb ünnepén, Jézus feltámadására emlékezve, hiszen a tojás is egy szimbólum, az új élet kezdetét, a megújulás és a feltámadás jelképe.