Életet adott, de élettel fizettek érte - Szent Borbála előtt tisztelegtek Bakonycsernyén

Az idei tél első valódi havazásának napján, pénteken késő délelőtt kezdődött az az ünnepség a sportpálya mellett, mely Szent Borbálának és a bányában életüket vesztett bányászoknak állít emléket. Csendesen esett a hó az emlékparkban álló gyámokra, fúrókra, csillékre, mozdonyra és egyéb kiállított bányászati tárgyakra. De nem csak a hó szállingózott, hanem egyik régi bányász a másik után. halkan beszélgettek a régi időkről és persze szóba került az a sok gond, ami ma aggasztja az embereket, köztük például az energiaválság. Ezért is egyeztek meg mindannyian abban, hogy: Bezárták a bányát, bezzeg most milyen jó lenne, ha lenne… 

A megemlékezés kezdetén Turi Balázs állt az emelvényre. A polgármester nem csak a nagyközség megjelent lakóosait és az egyenruhában érkezett helyi bányászokat köszöntötte, hanem a környező települések polgármestereit is, hiszen az egymás mellett elterülő Súr, Szápár és Balinka alapja éppúgy a bánya volt nyolc évtizeden át, mint Bakonycsernyéé. 

Turi Balázs elmondta: -Jó szerencsét! Hagyományainkhoz híven Szent Borbála, vagyis a bányászok védőszentje ünnepnapján emlékezünk a település közel 80 éves bányász múltjára, a környék egykori bányászaira, közülük is elsősorban a munka során mártírhalált halt áldozatokra. Azt mondják a legnagyobb fák azért olyan erősek a szélben, a viharban, mert a gyökerei ugyanolyan mélyen nyúlnak a föld alá, mint amilyen magasra nyúlik lombkoronájuk az ég felé. Ugyanígy vagyunk mi is bakonycsernyeiek, súriak, szápáriak és balinkaiak és valójában minden emberi közösség. Ellenállóbbá tesznek minket mélyre nyúló gyökereink, amik megteremtik nekünk a lehetőséget, hogy még nagyobbra nőjünk, még magasabbra nyúljunk. 

A bakonycsernyei bányász hagyományok ápolásának, a bányászközösségek összetartozásának szimbóluma a sportpálya melletti bányászati emlékpark. A régi eszközök között egy szobor áll, melynek alakja, egy sötétben hunyorgó férfi, akinek semmi más nem segít eligazodni a föld mélyének vak világában csak két keze. Az egyikben a lámpa, a másikban az erő. A szobor mellett felállított kopjafánál helyezik el minden év decemberében a megemlékezés koszorúit, virágait és hajtanak fejet a védőszent és a bányamunka során hősi halált halt bányászok emléke előtt. A kopjafa alatti márványon 57 sötétben dolgozó neve szerepel. Volt, akinek kőzetomlás, volt, akinek a sújtólégrobbanás szakította meg élete fonalát, de sokan bányatűz okozta üzemi balesetben vesztették életüket. 

A rendezvényen énekelt a Bakonycsernyei Bányász Kórus is, zengett a bármilyen nagy a veszély, bányásztestvér ne félj, az én sírom porán tovább és persze a bányászhimnusz is, míg Hagymási Kriszta egy megrázó verssel tisztelgett azok előtt, akik élettel fizettek azért, hogy a család élete biztosítva legyen.