Izgalmas programmal zárult a Múzeumok Őszi Fesztiválja Fehérváron

Bálizs Beáta a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzos muzeológusa Veres róka, vörös bársony, piros rózsa című könyvében a magyar nyelv piros és vörös színelnevezéseit, egykori és mai jelentéseit vizsgálta. 

Az előadás során a szakember rámutatott arra, hogy a piros szín mindig is kiemelkedően fontos volt az emberiség számára, köztük a magyar kultúrában is. A fejlett társadalmakban, illetve a falusi-paraszti rétegekben egyaránt a szép élénkpirosat becsülték a legtöbbre a színek közül. Kutatások bizonyítják, hogy az összes magyar tájegységen ezt a színt tartották a legszebbnek és legünnepályesebbnek. A piros tojás például sajátos szimbólum, amely első sorban a termékenység kifejezője volt, akárcsak a piros színű szalag (pántlika) a lányok hajában, amelyet csak nővé válásuk – első menzeszük – után hordhattak. Emellett a piros szavunk, amely korábban veres/vörös formában is létezett, a szép és a jó szinonímájaként szerepelt a népköltésünkben is. A népi kultúra színhasználata nemcsak a viseleti darabok példáján figyelhető meg, hanem a díszítőművészetek területén is nyomon követhető.

Bálizs Beáta több száz oldalas antropológiai néprajzi és nyelvészeti szempontból is hiánypótló kötete sok érdekességet tartogathat mindannyiunk számára, hiszen  az hogy, mit látunk és hogy egy szín milyen jelentéstartalommal bír, már önmagában felcsigázhatja érdeklődésünket.