Olvasónk olyan autó miatt kapott fizetési felszólítást a NÚSZ-tól, ami már 20 éve nem az övé

A magánokiratok, dokumentumok, számlák mindig valahol hevernek. Van, aki rendet tart közöttük, kettős könyvvitelt vezetve a kiadásokról és a bevételekről. Ő borítékba teszi minden hónap beérkező csekkjét, számláját, szerződésmódosítását, vagy éppen a levelezést, a bankjával, majd bele egy borítékba, aztán abba a bizonyos, minden családtag által ismert és rettegett fiókba, amit, ha kihúznak, nagy bajok szoktak lenni. És persze, van, aki amint feladta a csekket, bedobja valahova, ahova sikerül, és ha megint kap egyet, egy felszólítást, akkor inkább befizeti még egyszer, mert tudja, hogy a legalacsonyabb órabérrel számolva is olcsóbb még egyszer feladni, mint megkeresni az igazoló szelvényt. Azonban a hangya és a tücsök közötti szignifikáns eltérés néha kiegyenlítődik, például amikor mindkettőt megbüntetik, mert kidobta 15 év után az akkoriban feleslegesnek tűnő dokumentumokat. 

Egy olvasónk jelezte, hogy levelet kapott a NUSZ-tól. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató egy „Felszólítás pótdíjfizetésre” levelet küldött neki, hogy fizessen be súlyos összegeket. Ez még nem lenne gond, hiszen fizessen az, aki a szolgáltatást igénybe veszi, de történetesen olvasónk nem volt egy autópályán sem. 

Az eset úgy két évtizedre nyúlik vissza. A panaszos olvasó akkor vett egy már abban az időben is tinéveit végét taposó autót, amit aztán viszonylag gyorsan eladott. Most, közel húsz évvel később ez a már akkor is öreg, és több sebből is olajzó autó, a NÚSZ adatbázisa szerint végigdöngetett az autópályán, matrica nélkül, és mivel a rendszer nem vette át a tulajdoni változásokat, ezért az objektív felelősség örve mentén a régi tulajdonosnak be kell fizetnie a D1 kategóriának megfelelő, több mint 16 ezer forintot. Mindezt azzal a megkötéssel, hogy ha nem teszi 60 napon belül, akkor a büntetés majd 65 ezerre emelkedik és a későbbiekben ez még a perköltséggel tovább nőhet.

Hogy a negyvenhez közelítő, öreg autó valóban suhant-e a pályán, vagy csak a rendszámot fűzték be egy másik kocsiba, ma még nem tudni, de mi elmentünk a NÚSZ ügyfélszolgálati irodájába. Az ott dolgozó, készséges ügyintézők szerint, ha a fizetési felszólítást kapott ember igazolja magát, majd megad egy e-mail címet, akkor fotókat is ad a NÚSZ, hogy meg lehessen tudni, hogy csak a rendszám volt ott, vagy maga a veterán kocsi szántotta az aszfaltot? 

A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató központjának is tettünk fel kérdéseket, bízva abban, hogy van forgatókönyvük az ilyen jellegű helyzetekre? Mi lesz, ha nem tudja igazolni a korábbi tulajdonos, hogy eladta a járművet? Ki kell-e fizetnie a 16 ezret, és ha túl hosszadalmas lett a folyamat, akkor el kell-e utalni a 65 ezret egy olyan kocsi után, amit eladtunk ugyan 20 éve, de már nem tudjuk igazolni az adásvételt?