Gazdag leletanyagot tártak fel Bodajk határában

Szántóföldek és legelők, na meg persze az őket elválasztó, normális években egészen bővizű patakok, vízelvezető árkok. Ezekkel találkozhat az, aki Bodajk határát elhagyja Mór felé a földutakon. Múlt héten azonban volt valami szokatlan a tájon, valami nem odaillő, de mostanában mégis valahogy hétköznapi. Egy régészcsoport autói álltak a szikkadt szántón.

Mellettük kutatóárok, kissé távolabb három ember küzd a kőkemény földdel, míg három fiatal fémkeresőkkel pásztázza szisztematikusan a mezőgazdasági terület hektárjait.

A kutatócsoport vezetőjét Kiss Alexandrát kérdeztük, hogy mi ez az újabb sürgés-forgás Bodajk körül, tekintve, hogy nemrégiben már feltártak errefelé egy kelta, egy avar és egy honfoglalás kori területet. A régész elmondta: – Itt, Bodajk határában jelenleg egy római villagazdaságot kutatunk, azon belül is a településhez tartozó késő római kori temetőt ássuk meg. Eddig hat sírt tártunk fel még tavaly, és ezek közelében találtunk még további öt késő római sírt. Az ásatás nem indult egyszerűen, mert bár egy vállalkozó, Kozma Tibor segítette a munkánkat egy rakodógéppel, ennek ellenére nem jelentkeztek a humuszolást, vagyis a termőréteg lehántolását követően sírfoltok a területen, ezért szondázó árkokat húzunk és fémkeresővel keressük a sírokat.

Az osztályvezető régésztől megtudtuk, hogy annak ellenére, hogy a sírok száma kevés, igen érdekes csecsemő-, női és férfimaradványok kerültek elő, igen gazdag mellékletekkel. A késő római korra jellemző női viseleti elemek közül találtak gyöngysort, karperecet, a révésznek szánt érméket, de rábukkantak egy cece névre hallgató vasrúdra is, melyet a szövés-fonás folyamataihoz használtak. Volt leletanyag a férfisírokban is, ahol a tarsoly­ban olyan mindennapi használati eszközök pihentek eddig a föld alatt, mint például a fenőkő, a lyukasztó vagy éppen vasból készült csatok.

Itt is, ott is csontvázak a földben, de egyik a szokásosnál is érdekesebb, mert a hanyatt fekvő elhunyt mellkasán egy bizonyára szeretett lény nyugtatja a fejét az örökkévalóságig. Kiss Alexandrát erről is kérdeztük. A régész úgy nyilatkozott: – Valóban, egy kettős temetkezés is előkerült, melyben egy nő és egy gyermek maradványai láthatók. A sír jelenleg még bontás alatt van, így pontos részletekről még nem tudunk beszámolni, alapos vizsgálatok nélkül, azonban nem ez az egyetlen különlegessége a feltárásnak, ugyanis nemcsak a temetőt találtuk meg, hanem mellette rábukkantunk egy nagy méretű kemencére. Minden bizonnyal mészégetésre használt eszköz volt, ám az adatok pontosítása még hátravan, ahogy az a vizsgálat is, hogy kiderüljön, melyik volt előbb ott, a temető vagy a kemence, sőt az is megtörténhetett, mégha szokatlan is, hogy a kemencét a működő temetőben építették fel.

Ahogy korábban említettük, láttunk pár száz méterrel arrébb egy másik feltárási területet. Mint kiderült, egy szondát nyitottak azon a területen, ahol földradarral és magnetométerrel egy villagazdaság főépületét fedezték fel. Kiss Alexandra azt mondta: – Nem biztos, hogy az idei évben teljesen leérünk a rétegsor aljára, de a 8 méter hosszú, 4 méter széles kutatóárkot megnyitottuk, jutunk ameddig jutunk, mivel ősszel abba kell hagynunk. A feltárást követően a szondákat vissza fogjuk temetni, hiszen a szóban forgó terület mezőgazdasági művelés alatt van, ezért vissza kell állítani az eredeti állapotot. Jövőre aztán onnan folytatjuk a kutatást, ahol idén abbahagytuk.

Ennek az a menete, hogy nehéz munkával kiássák, és aztán betemetik, és fél év múlva újrakezdik az egészet? – kérdeztük a régészt. – Nagyjából igen. Van úgy, hogy geotextília takarást követően visszaállítjuk az eredeti helyszínt, méghozzá úgy, hogy a gödröt homokkal töltjük fel az eredeti járószintig, hogy a lent maradt leletekben ne tegyen kárt az erózió, illetve a fagy. Ezt a módszert azonban itt nem alkalmazhatjuk, ugyanis ezen a helyen mezőgazdasági besorolású, aranykoronás földekről van szó, és mivel a homokréteg megváltoztatja a talaj minőségét, ezért itt csak az eredeti földet tehetjük vissza. Arról nem is beszélve, hogy csak akkor lehet geotextíliát fektetni a feltárásra, ha az mélyebben fekszik, mint ameddig lejut az eke, ugyanis, ha az beleakad, akkor könnyen lerántja a leplet a területről.

Megkérdeztük, hogy tervezik-e bemutatni a leleteket akár a nagyközönségnek, akár Bodajk lakosainak. A vezető régész így felelt: – Kiemelt célunk az, hogy a nagyközönség is megismerhesse az itt feltárt leleteket, illetve helytörténetét. A korábbi ásatások, vagyis a kelta, az avar és a honfoglalás kori leleteket is bemutattuk itt, Bodajkon. Hogy mikor lesz ilyen újra, azt még nem tudni, nincs kiforrt terv erre, hiszen most még nem abban a fázisban vagyunk. Először az ásatás, aztán a leletek rendszerezése a feladat. Ha ezek megvannak, kezdődhet a csontok és mellékletek vizsgálata antropológus és archeológus bevonásával. Nem mellesleg el kell végezni különböző anyagvizsgálatokat is, például, hogy kiderüljön, mi lehetett a megtalált edények belsejében a temetés pillanatában.

Egyre gyakrabban találkozni érdeklődőkkel, sőt kifejezetten önkéntes segítőkkel a régészeti munkaterületeken. A Bodajk melletti ásatáson Daniella és Gábor vett részt önkéntes alapon a munkában. Megkérdeztük, hogy miért dönt valaki úgy, hogy ilyen forróságban ássa, lapátolja, kanalakkal kaparja a talajt, esetenként több mázsa földet mozgatva meg a tűző napon. A két önkéntes elmondta, hogy mindig is érdekelte őket a történelem és a régészet, és mivel Bodajkon laknak, szinte kapóra jött, hogy részt vehetnek ebben az izgalmas munkában. A hőségre csak annyit mondtak: – Ilyenkor a nagy meleg része a munkának, hiszen most ilyen az idő, máskor meg másmilyen, ám a feladat akkor is izgalmas.

A helyi polgármester kísért minket a régészeti feltárás által felsértett szántó közepére. Wurczinger Lóránt elmondta: – Avar, kelta és honfoglalás kori leletek is előkerültek egymással szomszédos területekről, és most késő római kori ásatások zajlanak. Kereken tíz évvel ezelőtt, vagyis 2002-ben realizálódott az első feltárás. Most itt tartunk, és a végcél az, hogy az a villagazdaság, melyet jelenleg még a föld mélye rejt, egyszer felszínre kerüljön, és ott is maradjon, méghozzá bemutatható állapotban.

A leletek további sorsáról is kérdeztük a város vezetőjét, aki elmondta: – Fontos lenne, hogy forrást találjunk egy olyan épület kialakításához, amelyben állandó kiállítás keretében be tudjuk mutatni a helytörténeti anyagainkat és a mostani ásatások leleteit is. Egy ilyen kiállítótér megépítése költséges dolog, hiszen olyan hely kell, ahol méltó módon be tudjuk mutatni a kincseinket, és mindezt úgy, hogy a bemutatóterem az előírásoknak megfelelően el legyen látva biztonsági berendezésekkel, riasztókkal, rácsokkal. A terv végül is elkészült, de a ház megalkotásához jelentős anyagi forrás szükségeltetik. 
Bodajk mellett tehát ezernyi titkot rejt a táj, és a leletek felkutatásával és mentésével sietni kell, mert nemcsak az idő szövetét hasítja a váltva forgató eke kikovácsolt vasa, hanem a másfél ezer éve a föld alatt nyugvó holtak edényeit, koponyáit is.