A doni harcokban elesett katonákra emlékeztek a Lánczos Kornél Gimnázium udvarán (galéria)

A Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar előadásában felcsendült az ezredinduló, majd kezdetét vette a Lánczos Kornél Gimnázium udvarán 2018-ban felújított emléktáblánál tartott megemlékezés.

Az eseményen Vargha Tamás államtitkár, országgyűlési képviselő felidézte, a két híres előezred, a 17-es honvédezred és a 69-es gyalogezred tisztjeiből szerveződött egykor a fehérvári gyalogezred, mely aztán 1922-ben kapta meg a 3. hadrendi számot és 1930-tól viselte a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred nevet.

– A Don partján a szovjet offenzíva feltartóztatásában résztvevő, a világháborút végigharcolt, többszörösen kitüntetett katonákra emlékezünk ma. A résztvevő több mint 1800 főből és egy, a mai napig eltűntnek nyilvánított zászlóaljból mindösszesen 448 legénységi állományú katona és 14 tiszt tért vissza. Ez az emléktábla a hősök történetére, a mi közös történelmünkre emlékeztet. A bevonult férfiakra, családapákra és fiúkra, akik a hazáért álltak csatasorba. A hősök, akikre ma emlékezünk, nem ismeretlenek és nem idegenek számunkra, még akkor sem, ha emlékük sokak számára az idők homályába is vész – fogalmazott az államtitkár, aki arról is beszélt, sokan a szülők, nagyszülők elmeséléseiből tudhatják, hogy amikor a háború kitört, az országban élő férfiak százezrei tették le a békés munka eszközét, földművesek hagyták ott a véres verejtékkel megművelt földjeiket, mesteremberek tették le szerszámaikat, diákok hagyták ott az iskola padjait, mert úgy illett, mert szégyen volt nem menni.

– Úgy gondolták, ha hív a haza, bizony menni kell. Egyenruhát öltöttek, fegyvert fogtak és teljesítették kötelességüket. Sosem látott tájakon, kimondhatatlan helységnevek határain, tűző napon és csontig hatoló hidegben, sokszor éhezve és kifáradtan, a harcvonalban és a fogolytáborban egyaránt, fegyverrel és fegyvertelenül néztek szembe a halállal. Távol szeretett hazájuktól, családjuktól és hagyományaiktól. Ők a mi közös történetünk hősei, ezé családé, ezé a városé, ezé a nemzeté, akik bizony ránk gondolva, a hazáért haltak meg – tette hozzá Vargha Tamás.

A megemlékezés Szabó György alezredes, tábori lelkész egyházi áldásával és az emlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezésével zárult.