Fél évszázados jubileumukat ülték a mezőfalvi osztálytársak

A szépen feldíszített asztaloknál több mint harminc, valamikor egy évfolyamra járt diák foglalt helyet. Az asztalfőn Pintérné Szabó Marika és Gabnai Józsefné Marika fogadta a régi iskolaéveket idéző osztályjelentést. A találkozóról Galambos Virág küldött a Dunaújvárosi Hírlapnak összefoglalót. 

– Amikor elkezdtük az ötödiket, három osztályra osztották a két negyediket, mert a ménesmajori és a sismándi gyerekek is akkor kezdtek velünk járni. Az osztálylétszámok így is magasak voltak. Az A-ban 34-en, a B-ben 33-an, a C-ben 36-an kezdtünk, de nyolcadikban 34-en végeztünk. Sajnos azóta 19-en már nincsenek köztünk. A tanáraink is elmentek. Gabnainé Marika és Pintérné Marika maradtak azok közül, akik tanítottak is bennünket. Ökrös Éva néni is él még, de sajnos az egészségi állapota nem engedte, hogy itt legyen velünk, de tartjuk a kapcsolatot.

– Ha valakinek születésnapja volt, az kérhette, hogy felelhessen, vagy ha felszólították, mondhatta, hogy nem szeretne felelni. Egyik ilyen alkalommal jelentkeztem, hogy szeretnék felelni, és a Hepp Erzsi is jelentkezett, hogy ő is. Mire a tanárnő hitetlenkedve megjegyezte, hogy persze, mert mindegyikőtöknek ma van a születésnapja? Mondtuk, hogy igen, de nem akarta elhinni. Akkor még a naplókban benne volt minden adatunk, ami fontos volt, meg is nézte rögtön. S tényleg, mi egy napon születtünk. 1972-ben végeztünk, minden ötödik évben megszervezzük az évfolyam-találkozót. Most ötven éve, hogy elballagtunk, s így ez volt a tizedik. Tervezzük, hogy ezután sűrűbben fogunk találkozni, mert az idő repül, mi öregszünk, s sajnos fogyatkozik a létszám is. 

– Annak idején sokat voltunk együtt. A régi iskolában a mi osztályunk volt ötödikben az utolsó, mert utána lebontották, amikor megépült az új rész, ami most a régebbi szárny. Amikor átkerültünk, ott is egymás mellett voltak az osztályaink. Akkor még az alsó szinten nem könyvtár volt, hanem gyakorlati terem. A fiúk szereltek, fúrtak, faragtak, mi lányok pedig varrtunk és főztünk. Amit főztünk, a fiúkkal együtt ettük meg. Volt, hogy palacsintát sütöttünk. Volt gyakorlati kert is, amit a felső tagozatosok műveltek, innen főztünk. Nyárra be volt osztva, ki mikor megy a kertbe kapálni, locsolni, betakarítani. Az óvodába és a boltba hordtuk a termesztett zöldségeket. 

– Persze zsiványságokat csináltunk, de sosem rossz szándékkal. Mindenki másként élte meg ezeket az időket. Minden ősszel mezőgazdasági munkára mentünk, ami kötelező és a tanítás része volt. Paradicsomot szedtünk, szüreteltünk. Itt sem lehetett kihagyni egy kis paradicsomháborút, egymást céloztuk a jó érett paradicsomokkal.