Imádkozzunk együtt a hivatásokért Bodajkon!

Pünkösd vasárnapja előtt egy nappal fontos találkozónak ad otthont a bodajki kegyhely. Kiket várnak ide?

– A bodajki kegytemplom egy Istentől különlegesen megáldott hely. Hiszem, hogy ezer év imádsága által ott az Ég és Föld összeér, az emberek kérései az Úr elképzeléseivel egybeforrnak. Hiszem, hogy itt elődjeink nyomán megtapasztaljuk az ima erejét, nagy hittel és reménnyel tudunk kérni, mert tudjuk, Isten meghallgatja a buzgó ember imáját. Imádságra hívom ezért az egyházmegye papságát, a szerzeteseket, a szerzetesnőket, a fiatalokat, a családokat, a Prohászka Imaszövetség tagjait, minden hívőt június 4-én, Bodajkra a Mindenkor Segítő Szűz Mária Kegyhelyére, délelőtt 10 órára, hogy együtt fohászkodjunk új papi és szerzetesi hivatásokért. A zarándoklat koncelebrált szabadtéri szentmisével kezdődik délelőtt 10 órakor, melynek keretében a világi lelkipásztori munkatársak – akik képzésen vettek részt és ezentúl a plébániákon segítik a papság munkáját – átveszik megbízólevelüket. A szentmise után szentségimádást és szentségi körmenetet tartunk, majd imádkozunk a Bodajki Mindenkor Segítő Szűzanya kegyképe előtt. Az imádság után 11 óra 30 körül kezdődően az egyházmegyénkben működő női és férfi szerzetesrendek, valamint az egyházmegye papnövendékei lehetőséget kapnak a bemutatkozásra. Ezt követően, legkésőbb 13 órakor litániával fejeződik be a papi és szerzetesi hivatásokért folytatott imádságos együttlét. Keressük a papi hivatás megújulásának lehetőségeit, de ezt csak a Szentlélek fényében, az Ő ajándékaival valósíthatjuk meg. Ha rátekintünk Szűz Mária életére, akkor be kell látnunk, hogy boldogságunkat mi is csak az Ő útján járva érhetjük el. Különben elér bennünket a jansseni idézet igazsága: „Aki a boldogságot más úton keresi, mint amire Isten hívta, annak számára már itt a földön tövis és bojtorján terem. Csalódása nagyon szomorú lesz.” Ezért a bodajki szent helyen Mária segítő közbenjárását kérjük, imádkozunk leendő papi és szerzetesi hivatásokért.

Miként lehet megmutatni a mai, rohanó világban a pappá válás valóban vonzó részét a fiatal korosztálynak?

– Ha megtérünk, az egy nagy felszabadultságot hoz az életünkbe, mert betölti a belső szabadság élménye, nem vagyunk rabjai semmiféle földi dolognak. Ebből öröm fakad, és így tudunk lángra gyújtani másokat. Fontos, hogy mindezt ne egyedül gondoljuk el, hanem mindig közösségben élve, és a világgal közösséget vállalva, közösségépítő módon éljünk. A pap tehát örvendező ember, mert az Úr hívta, a nevén szólította, az Ő eszközeként élheti az életét. Az öröm mértéke a buzgóság, minél többet tesz valaki, annál több lesz életének a gyümölcse, a lelkének gyümölcse is. A magát kímélő nem találja meg ezt az örömet. A szolgálat öröme, a testvéri közösség öröme. Ugyanakkor, ahogy XVI. Benedek pápa mondta, a pap Jézus Szívének egy ajándéka: ajándék az egyház és a világ számára. Isten Fiának szeretettel teljes szívéből fakad minden jó az egyházban, és különösképpen ebből fakad azoknak az embereknek a hivatása, akiket az Úr Jézus meghódított, és akik mindenüket hátrahagyják, hogy teljes egészében a keresztény nép szolgálatának szenteljék magukat a Jó Pásztor példája nyomán. A mai világ sokféle új kérdést vet fel, amelyre új válaszokat kell adni; ha nem találjuk meg ezeket a válaszokat, akkor elbeszélünk a világ mellett. Nemcsak nem tudjuk a küldetésünket teljesíteni, hanem adósai maradunk a világnak. Mindaz, amit a mai ember felvet, arra próbálunk választ találni a Szentlélek sugalmazása, a szentségek által, a Szűzanya oltalmában. Keressük azt a lehetőséget, amit ma itt, ilyen körülmények között is, tehetségünk és adottságaink mellett megtehetünk. A papság tehát ajándék és titok. A pap meghívása nem természetszerű, hanem Isten szeretetének a jele. Feladata a hűség, a megmaradás, vagy ha kell, az újrakezdés, a régi szeretet fölszítása, a tüzes lelkűség megőrzése.

Köztudott, hogy kevés a katolikus pap, sokan utazó papként próbálják ellátni a szolgálatot. Hány papra lenne szükség a székesfehérvári egyházmegyében?

– A Székesfehérvári Egyházmegye nehéz helyzetbe került. A hivatások száma csökken, a papokra háruló feladatok egyre nagyobbak. Nyomasztó teher lett a lelkipásztori munka a túlterheltség miatt. A világban eluralkodott gondolkodásmód nem kedvez a papi és szerzetesi hivatások elfogadásának, Isten hívó szava meghallásának. Tudjuk, hogy sok a teendőnk a hivatások ébresztésében, sok feladat hárul ránk, hogy értővé, nyitottá és hallóvá segítsük alakítani a fiatalok szívét és lelkét, hogy befogadhassák az Úr szavát, és a hívó szóra nagyvonalúan, követve a bibliai példákat, igennel feleljenek. Mindent készek vagyunk megtenni, hogy növekedjen az Isten népét szolgáló papok és szerzetesek száma. De tudjuk azt is, hogy minden hivatás valójában titok. Halljuk az Úr felszólítását is: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába!” Ezért hoztuk létre a Prohászka Imaszövetséget, melynek célja buzgó és folyamatos, napi ima a hivatások kiesdéséért. Egy szolgáltatás-központú világban élünk, az emberek eszerint fogalmazzák meg elvárásaikat az Egyházzal szemben. Van azonban egy nagyon érdekes jelenség, amelyet a felmérések is mutatnak, hogy miközben az egyházzal szemben sokszor kritikus az emberek álláspontja, elítélően gondolkodnak róla, elidegenedett intézménynek látják, ugyanakkor az egyház képviselőivel: hívő emberekkel, papokkal szemben, ha személyes kapcsolatuk van, azt általában nagyon jónak értékelik. Fontos következtetés, hogy az egyház igazi tere ez a személyesség. Krisztus is erre hív minket, Ő is személyesen lépett kapcsolatba sok emberrel, az apostolokkal is, akiket szintén ilyen személyes jellegű közösségek kiépítésére küldött. Tehát eleve erre épül az egyház, ez az igazi célja. A legnagyobb hiánya a ma emberének – aki legtöbbször szolgáltatásokban él és gondolkodik és önmagát is szolgáltatást igénybe vevőnek vagy szolgáltatónak tekinti – a személyesség. A papoknak kifejezetten erre a személyes kapcsolat építésére kell a legnagyobb hangsúlyt fektetniük. Ezért van nagy szükség arra, hogy minél többen jelentkezzenek erre a hivatásra.

Csak fiatal emberekből lehet pap, vagy ha valaki úgy dönt 40-50 évesen, hogy Istent szeretné szolgálni, ő is beállhat?

– A papságban is vannak úgynevezett késői hivatások, mint például akik nem érettségi után lépnek be a papnevelői intézetbe, hanem sokszor az egyetem vagy több éves munka után. Az örömhírt nem megőrzésre, hanem továbbadásra kaptuk. Az Egyházban a papoknak és hívőknek újra és mélyen kell átéreznie örök küldetésük felelősségét, vagyis azt, hogy joguk és kötelességük minden emberhez eljuttatni az Evangéliumot, azokhoz, akik még nem ismerik Krisztust, és még nem részesültek az Ő üdvözítő ajándékaiban. Lelkipásztori szeretettel kell tanítani, megszentelni, és az embereket elvezetni a Mennyei Atyához, Isten őszinte és igaz szeretetéhez, hogy az emberek megismerjék önmaguk helyes szeretetét, győzelmet arassanak a kísértésekben, erőt kapjanak és kitartást a jó cselekedetekben, a keresztény értékek és erkölcsiség megélésében. Az Egyház azt mondja, találkozzál az Istennel és akkor lesz igényed templomba járni. Ezért fontos, hogy a pap elfogadja azt a világot, amiben az emberek élnek. A világban kell élnie, de nem a világ szerint, a világ után vágyakozva. Feladata az imádság, a Krisztusivá válás. A papnak az emberektől Istenhez kell fordulnia, hogy Isten elé vigye életüket, és Istentől az emberek felé, hogy elhozza nekik a megbocsátást és a reményt. Életének középpontja ezért a spiritualitás, a lelki élet. A papok igen fontosak, nemcsak azért, amit tesznek, hanem azért, akik. Sajnálatos, de igaz, hogy napjainkban néhány pap igen komoly problémát okoz az Egyháznak. Szem előtt kell azonban tartatnunk, hogy ez csupán a papság egy apró hányadát érinti. A túlnyomó többség személye sértetlen, elkötelezett a szent szolgálatra, az imádság és a lelkipásztori szeretet emberei, akik teljes létüket hivatásuk és küldetésük beteljesítésére teszik fel, gyakran személyes önfeláldozásukon át, de mindig hiteles szeretettel Jézus Krisztus, az Egyház és népe iránt, szolidaritással a szegények és a szenvedők iránt. Ezért az Egyház büszke papjaira az egész világon.