Személyiségtolvaj lopta el egy fehérvári édesanya életét

Egyszerű, hétköznapi életet él Székesfehérváron Harkai Anita. Épp olyan, mint bárki más: dolgozik, családanya és mindeközben, a mindennapok taposómalmából a Facebookon keres időnként kikapcsolódási lehetőséget. Ahogy sok millió ember még rajta kívül. Történt egy szép napon – egyébként éppen 2021. december 31-én éjfélkor –, hogy értesítést küldött neki e-mailben a közösségi oldal, hogy „Facebook-jelszavad megváltozott. Ha te voltál az, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod ezt az e-mailt. Ha nem te voltál az, kérjük, tedd biztonságossá a fiókodat.” Hát, senki nem kíván hasonló újévi üzenetet, Anita is gyorsan megpróbált belépni a profiljába.

– Telefonon nem sikerült belépnem, leültem hát a laptop elé, és ott próbálkoztam – meséli kálváriája kezdetét. Itt álljunk meg egy pillanatra, kértem: vajon a laptopodon kiléptél a Facebook-profilodból, mielőtt lezártad a gépet? – kérdeztem. Kiderült, nem, sosem szokott. Ennek a momentumnak talán még lesz jelentősége – gondoltam. Anitának a laptopon sikerült még jelszót változtatnia, talán éppen azért, mert akkor még nem volt kilépve a közösségi oldalról. Megnyugodott, hat nappal később azonban újabb jelzést kapott a Facebooktól, hogy ismét megváltoztatták a jelszavát. Ekkor azonban már sehogyan sem tudott hozzáférni a saját oldalához, melyet 12 évvel ezelőtt hozott létre, s melyen ott a fél élete: üzenetek, fényképek, családi emlékek, kapcsolatok, barátok. Hiába küldték neki a bejutáshoz való kódot, nem voltak érvényesek. Kétségbeesett.

Azóta távolról figyeli a saját profilját, merthogy a közösségi oldal nem segít neki. Elküldte a személyazonosító okmányát, több csatolmányt is, melyekkel bizonyítja, hogy ez az ő oldala. S miközben magára hagyták, nem válaszolnak neki, tehetetlenül látja, hogy a tolvaj megváltoztatta a profil nevét, fotóját, borítóképét. Ellenben idővonalán ott vannak a korábbi bejegyzései, gyermeke születésétől a neki szánt kívánságokon keresztül minden, amit a 12 év alatt szeretett volna megosztani 1300 fősre duzzadt ismerősi közösségével. Valaki tehát egy élő, hiteles, valós ember profilját lopta el, és cserélte le egy ismeretlen, fiatal nő képére, nevére. Talán ezek a képek is hamisak, ahogy a megadott új név is.

Azonnal forduljon a rendőrséghez és kérjen jogi segítséget – javasoltam neki. A rendőrség általánosságban annyit reagált a hasonló ügyek kapcsán, hogy első körben kérjen segítséget a szolgáltatótól, hogy visszaszerezze az oldalát. Ez a kitétel kilőve, két hónapja hiába próbálkozik vele Anita. Így jöhet a másik rendőri javaslat: ha a felhasználónak személyes adataival élnek vissza – amit a Büntető Törvénykönyv 219. §-ban büntetni rendel –, akkor lehetősége van feljelentést tenni a rendőrségen, amit akár elektronikus úton is kezdeményezhet a sértett.

Hogy mi számít személyes adatnak, az már jogi kérdés, ezt Anita tisztázhatja annál a jogvédő biztosítónál, amelynek egyébként évek óta fizeti a tagdíjat. És azt is, hogy miképpen hathat a közösségi oldalra, hogy kapja vissza az oldalát. Mert hiába változott a név és a fotó, a profil azonosító linkjét nem lehet megváltoztatni: ott továbbra is az ő neve szerepel. A bizonyítékokat érdemes lementeni, és határozottan jogi útra terelni az ügyet. Merthogy a közösségi oldalt láthatóan nem hatja meg a magára hagyott „face”, aki csak egy „arc” abból a több milliárdból, akik az oldalon „élnek”.

Egy általunk megkérdezett biztonsági szakember szerint nemcsak annak van jelentősége, hogy ha valaki sosem lép ki a közösségi oldalas profiljából a laptopján, hanem annak is, ha nincs a gépe előtt megfelelő „tűzfal”. Ez a virtuális védelem akadályozza meg (vagy nehezíti meg) azt, hogy a vírusok rátelepedjenek a gépére. Ilyen virtuális ernyő hiányában pedig mindenféle nehézség nélkül elérhető úgy bárkinek a gépe, hogy arról sehogy ne szerezzen tudomást a tulajdonos. Ha pedig egy olyan gépet találnak meg a kibertolvajok, mint Anitáé, akinek hiteles és viszonylag nagyszámú ismerőstábora van, akkor azt a „kincset” mindenképpen meg kell kaparintani. Hogy mire használják, az már érdekes kérdés, túlmutat ennek a riportnak a keretein. De elég csak azokra a trollokra gondolnunk, akik a nagy „közösségi homokozóban” lesik a (politikai vagy anyagi) hasznot, bomlasztják a közösségeket – önös vagy fizetett érdekből. Ha ezek mögött az emberek igazi „életet”, azaz idővonalat és ismerősi kört látnak, még azt is hihetik, hogy amit tesz vagy mond, annak van valóságalapja. A kiberbűnözés legalattomosabb csúszómászói előtt ugyanis nincs lehetetlen. Anita azt reméli, lesz olyan segítsége – akár ezen az íráson keresztül –, amely visszajuttatja őt saját virtuális életébe. Merthogy ő még nem adta fel.