Néha jobb a komfortzónán kívül: ambíció, adrenalin és élmények

Hogyan esett rád a választás, hogy te vezesd a beszélgetést Mocsai Tamással? Kézilabda-rajongó vagy? Vagy éppen településvezetés-rajongó?

– Egyik sem. Emiatt volt nagyon különleges számomra. Érettségiig teljesíteni kell ötven óra iskolai közösségi szolgálatot. Szabó Bakos György, a fehérvári MCC-központ egyik vezetője hívott fel azzal, hogy van egy ilyen lehetőség, egy pódiumbeszélgetést kéne vezetnem Mocsai Tamással. Én nem vagyok egy nagy kézilabda-rajongó, de egyből azt válaszoltam, hogy ez engem nagyon érdekel. Szeretem új dolgokban kipróbálni magamat. Hazamentem, otthon elmeséltem a szüleimnek, hogy mi újság. Apa, ő rögtön tudta, hogy kiről van szó, én is utánaolvastam, utánajártam. Felfedeztem azt, hogy Mocsai Tamás valóban mennyire érdekes ember! Felsőmocsolád polgármestere, sokszoros válogatott sportoló. Az édesapja, Mocsai Lajos is nagyon híres edző. Ezután visszahívtam Gyurit azzal, hogy szívesen vállalom a feladatot. Alapvetően nem szeretek sok ember előtt beszélni, emiatt is érdekes volt. Az MCC-ben szeretnek kimozgatni minket a komfortzónánkból, ezért is vállaltam szívesen. Máshol nem nagyon tudtam volna ebben kipróbálni magamat. Azért persze rendesen izgultam, de volt előtte egy MCC-klubdélután, amikor egy újságíró jött el hozzánk. Beszélt a riportról és az interjúról, ahogy arról is, hogyan kell levezetni egy ilyen pódiumbeszélgetést. A többi diák is segített, együtt összegyűjtöttük, hogy mik azok a témák, amiről szeretnénk beszélgetni Mocsai Tamással.

Milyen élmény volt? Máskor is elvállalnál hasonlót?

– Nem is tudom. Igazán nem ez az irány, ahová továbbmennék. Viszont ez egy adrenalinbomba volt nekem! Ott volt egy teljesen idegen ember, aki alapvetően nem az én témám… Azt mondták Gyuriék, hogy nagyon jó visszhangja volt a beszélgetésnek, úgyhogy valószínűleg, ha lesz még ilyen, akkor felkérnek majd. Szívesen vállalnám.

Mi az az irány, amerre továbbmennél? S hova jársz most? Mióta vagy MCC-s?

– A Vasvári Pál Gimnáziumba járok, kilencedikes vagyok. Egy éve, tavaly június óta vagyok MCC-s. Most úgy néz ki, hogy az egészségügyben szeretnék továbbtanulni, elsősorban sebész szeretnék lenni, illetve ami emellett még nagyon érdekel, az a politológia. Emiatt például az egészségügyi minisztériumban, illetve államtitkárságon vagy a WHO-ban [Egészségügyi Világszervezet] is szívesen dolgoznék, ez az, ami még nagyon érdekel.

Hogyha neked kellene előadást tartanod nyolcadikosoknak az MCC-ről, úgy te mit mondanál nekik? Mit ad egy középiskolás diáknak az MCC?

– Azokat a dolgokat, ami esetleg hiányossága jelenleg a magyar oktatási rendszernek, vagy amire nem helyez akkora hangsúlyt, ezeket egészíti ki az MCC. Tehát egyrészt nagyon vitaközpontú, sokat foglalkozunk társadalomtudományokkal, segít az MCC eligazodni a politikában, a médiában. Egy kicsit jobban életre nevel. Másrészt pedig hatalmas segítséget ad a továbbtanuláshoz azzal, hogy sok mindenben kipróbálhatjuk magunkat. A harmadik pedig az, hogy rengeteg élményt nyújt. Sok utazást, előadást. Nagyon sok természetvédelmi kérdésben is vannak vitáink, előadásaink. Én Révfülöpön és Debrecenben is voltam már táborban az MCC-vel. Debrecenben bemutatták nekünk az egész Nagyerdőt. Bővül a látókörünk. Az élet minden területén szét tudunk nézni. Ami még nagyon fontos, hogy elképesztően jó a csapat! Hasonló érdeklődésű gyerekekkel lehetünk együtt. Itt azért általában tanulósabb diákok vannak, akik már foglalkoznak a jövőjükkel, ambiciózusabbak, és itt mi sem érezzük magunkat kívülállónak. Beszélgettem olyan MCC-sel, aki fejből tudja elemezni Picasso összes művét, vagy például van egy lány, aki most volt tizenegyedikes, de jövőre már kezdi az egyetemet; kihagyja a tizenkettediket. Tehát nagyon sok olyan emberrel beszélgethetünk, megismerkedhetünk az MCC-ben, akik elképesztően tájékozottak egy-egy témában.