Közös búzaültetéssel és a népszokások felelevenítésével ünnepeltek a Lucák Fehérváron

„Luca napján egy tányér közepére pohárba gyertyát helyeznek, a pohár köré búzaszemeket hintenek, a búzát tizenhárom napon át reggel és este vízzel öntözik, s ez a maréknyi búza eszelős sarjadásba kezd, minden nap két-három centiméterrel növekszik…” – írta naplójában 1947-ben Márai Sándor. 

A Luca-napi programon Molnár Tamás önkormányzati képviselő köszöntötte az ünnepelteket. 

– Amikor Székesfehérvárról beszélünk, akkor az utóbbi időben hajlamosak vagyunk csak a gazdasági erőcentrumról, az iparról, a vállalkozásokról, az iparűzési adóról beszélni. A város a Mezőföld közepén helyezkedik el, és nem szabad elfelejtkeznünk azokról a hagyományokról sem, amelyek hosszú évszázadok óta meghatározzák városunk identitását, gondolkodásmódját. Fontos, hogy minden Luca találkozzon azokkal a hagyományokkal, amelyek az elmúlt évszázadokban meghatározták az itt élők mindennapjait – fogalmazott Molnár Tamás. 

A jelenlévő gyermekek a közös búzaültetés után megismerkedhettek a névnapjukat övező népszokásokkal. Egyebek mellett az is kiderült, egykor e nap volt a legalkalmasabb a férjjóslásra, melyre két módszer létezett. Tizenkét cédulára neveket írtak, karácsonyig minden nap egyet tűzbe vetettek, az utolsó cetlin álló név megegyezett a leendő férj nevével. A másik módszer alapját a gombócfőzés adta: minden gombócba névvel ellátott cédulát rejtettek, amelyik először feljött a víz felszínére, az mutatta meg a jövendőbeli férj nevét.