Sokat látott a csókakői, 300 éves Zichy-pince

A korabeli iratokból az mindenesetre nyomon követhető, hogy a várat visszafoglaló Zichy István családja a faluban kúriát építtetett és mintegy 20-25 holdon szőlő – elsősorban a környékre jellemző ezerjó – termelésébe fogott. A területet persze nem maguk művelték, szakmányban, azaz részenként, helybéli szőlőműveseknek adták ki. A szőlő mellett komoly pincészetet tartottak fent, ahol a Zsolnai, a Fűrész és a Végh családból származó vincellérgenerációk dolgoztak.

– A pince belsejét borító téglák gyártási technológiájából kiindulva feltételezhető, hogy a helyiséget az 1810-es nagy móri földrengés után átépítették, valószínűleg ekkor lett kéthajós. Ebben az időben már Zichy János tulajdonában volt, és egészen a háború végéig a Zichyek tulajdonában is maradt – mondta Fűrész György, Csókakő helytörténettel is foglalkozó polgármestere, aki azt is elmesélte, hogy a legenda szerint a Zichy család férfi tagjai mindig Csókakőn töltötték a mézesheteket, és a környék lejtőin termett ezerjóból készült tüzes bornak köszönhetően mindig sikerült fiú utódot nemzeniük.

Bosszú a téeszért

A második világháború eseményei a falut sem kímélték, a harcok elől a lakosok egy része a pincében talált menedéket, ami a harcok vége felé találatot kapott, majd szovjet katonák fosztották ki. A bort megitták, a berendezési tárgyak jó részét elvitték, ami maradt, tönkretették. Még azt a nagy vaskaput is magukkal vitték, amit utoljára Fűrész György nagyapja zárt be. 1945 után a Zichy család nem tért vissza Csókakőre. A pince melletti kúria – amit a régiek kastélynak mondtak és amiben volt bálterem, vadászterem, lakószobák, cselédszárny és a hátuljában présház is – romos állapotban maradt. Fénykorában a présház akkora volt, hogy lovas kocsival be tudtak hajtani, és olyan nagy hordókban tárolták a bort, hogy a gyerekek beléjük másztak, úgy tisztították őket. A ­kúriát és a hozzá tartozó pincét a háború után államosították. – Érdekes, ez is csókakői módra történt: termelőszövetkezetet nem, csak egy földkiadó bizottságot tudtak alapítani, és a szőlő itt mindenkinek a saját tulajdonában maradhatott. Ám – lehet, hogy a tsz kudarca miatti bosszúból – „megkeverték a kártyát” és a Zichy-pincéhez tartozó, szakmányban kiadott részeket újraosztották. Senki nem azt a részt kapta vissza, amit korábban művelt. A másik szőlője persze „nem olyan volt”. Így osztották meg a falu vezetői a közösséget – mesélte Fűrész, akinek a nagyapja is érintett volt a történetben.

Bor helyett krumpli

A Zichy-pince működését, ahol a gazdák bort készíthettek volna, ugyanakkor megszüntették. Ezzel is arra presszionálták őket, alakítsanak termelőszövetkezetet. Végül 1960-ban létrejött a Váralja MGTSZ, ami 1994-ig a Zichy-pincét is kezelte. Aztán Bognár Endre szerezte meg a pincét, amely addigra önálló helyrajzi számot is kapott és a korábbi szőlők sem tartoztak már hozzá.

Bort amúgy csak 1974-ig tároltak benne. Utána gombatermesztésre, majd krumplitárolóként használták, míg végül a 80-as években a termelőszövetkezet szemétlerakójává vált. A bor csak ­Bognár Endre idejében tért vissza a pincébe, ahol egyre nagyobb szerepet kapott a vendéglátás is. A romos kúriát is ebben az időben bontották le, helyét befüvesítették.

Igaz a legenda

2017-ben Förhécz Sándor vette meg a pincét, aki teljes felújításba és fejlesztésbe kezdett, így ma már egy kisebb ház is áll a pince fölött, a pince pedig kisebb-nagyobb rendezvényeknek is otthont ad. A felújítás közben egy legenda is beigazolódott: – A háború végén szovjet katonák akartak bejutni a bezárt pincébe, ahol úgy vélték, magyar katonák rejtőznek. Az erős ajtót azonban nem tudták felnyitni, ezért az egyik szellőzőnyíláson aknavető gránátot dobtak a pincébe. Egy bent tartózkodó első világháborús veterán azonnal földet hányt rá, hogy lefojtsa a robbanást. Amikor Förhécz Sándor nekiállt a pince felújításának, sok mindent saját kezűleg csinált. A régi öregek többször figyelmeztették is, vigyázzon, mert egy fel nem robbant akna van ott elásva. Sanyi bácsi csak legendának tartotta az egészet, addig, amíg munka közben egyszer a csákánya bele nem akadt. Hatalmas szerencse, hogy a figyelmeztetések hatására azért volt benne némi félsz, ezért finoman dolgozott, így az akna, amit végül tűzszerészek vittek el, nem robban fel – mesélte Fűrész György.

A pince szinte mindig magánkézben volt, de mégis végig a közösséget szolgálta, és így van ez ma is. 1995-ben itt alakult meg a Csókakői Hegyközség, 2001-ben itt bontott zászlót a Szent Donát Borrend és 1999 óta különböző borrendek is tartanak itt találkozókat. Legutóbb a Móri Borhölgyek lépett be ebbe a körbe.

A Zichy-pince nincs állandóan nyitva, ám bizonyos alkalmakkor van lehetőség a meglátogatására és akár néhány pohár jó bor elfogyasztására.