Ha nincs víz, nincs miért ütni az asztalt?

– Ha a Velencei-tónak rossz, akkor nekünk is az, illetve ha vízbő év van, akkor a mi gazdálkodásunk is sokkal jobb. Fontos látni, hogy országos viszonylatban is komoly a probléma, az aszály miatt azok a kollégák, akik csapadékból, vízgyűjtő területről nyerik a vizet, nagy bajban vannak. Olyan biztos vízfolyások apadtak el, amelyek korábban megbízhatóan el tudták látni a tavakat. A magyarországi halastavaknak egyharmadánál most súlyos a gond, de a többinél sem rózsás a helyzet.

Önök is ebben az egyharmadban vannak?

– Sajnos igen. Mi sok mindenre fel voltunk készülve, de erre azért nem. Harminc-negyven évről beszélek, amikor azt mondom, hogy a vízgyűjtő területen folyamatosan csökkent a csapadék. A mi gazdaságunk akkoriban épült, amikor a pátkai és a zámolyi tározók még nem léteztek, s azért éppen ide, mert ez egy rendkívül jó vízellátottságú terület volt. Nem is ismertük a levegőztetőket és a forgatószivattyúkat. Sőt, még 20 évvel ezelőtt is volt rá mód, hogy 3-5 éves ciklusonként teljesen friss vizet kapjunk, minden tavat le tudtunk üríteni és friss vízzel feltölteni. Ez nekünk nagyon fontos, mert a szaporításhoz és az előneveléshez friss vízre van szükségünk. Az elmúlt pár évre a helyzet már odáig fajult, hogy az összes használt vizünket nagyon súlyos energiafelhasználás és szivattyúmunka árán visszaforgatom. Csak ami engedélyezett, az az 553 ezer köbméter, abból tudok gazdálkodni.

Milyen kapacitással működhet így a gazdaság?

– A tavalyi év 30 százaléka már kiesett, de őszre ez már 50 lesz. Érzékeltük az év elején, hogy baj lesz, mert tavaly tavasszal a Császár-vízből még tudtunk vizet kiemelni, de idén ezt már meg se próbáltuk. Ha nincs víz, nincs miért ütni az asztalt. Én már így is készültem a kihelyezésekkel, mert ha összeszűkül a halak élettere, akkor „nem olyan nagy baj”, ha nincsenek olyan sokan. Két nagy tavat leengedtünk és a vizet átemeltük három másik tóba.

Idén egyáltalán nem kaptak vizet a Velencei-tóból?

– Az engedélyünk erre lehetőséget biztosít, de ritkán élünk ezzel, csak akkor, ha nagy baj van. De idén már egyáltalán nem kaptunk vizet a tóból. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert a vízvisszaforgatást sem lehet a végtelenségig folytatni. Nekünk tavaly komoly elhullásunk volt jórészt a friss víz hiánya miatt. Bár kaptunk 50 ezer köbmétert a Velencei-tóból, de már azt hallottam mindenhonnan, hogy leengedik nekünk a tavat. Pedig az az 50 ezer köbméter két milliméternyi mennyiség az egész tavat nézve, miközben a napi párolgás egy-másfél centi egy forró nyári napon, pláne, ha egy kevés szél is lengedez. Egy hét alatt így 7-10 centit is apadhat a víz. Ráadásul a befolyóknál rendkívül „zaccos” a Velencei-tó, ezért tavaly is a szerves anyagban gazdag nád alját, a fekete vizet sikerült megkapnunk, s azzal toltunk ki a halakkal, ez okozta az elhullást. De a körülmények miatt kockáztatnom kellett.

A Velencei-tóban történt idei halpusztulás itt is megtörtént?

– Kismértékben, mert az egyik tavunk el van iszapolódva. Ott a légnyomás hatására történt gázfeltörés, ez okozta a problémát. Alacsony vízállásnál erre is gondolni kell: az időjárás változásakor, frontok esetében, amikor esik a légnyomás, az együtt jár azzal, hogy kiszökik a tóból az oxigén. Az iszapban lévő gázok, amelyek „alvó” állapotban vannak, a légnyomás csökkenésével felbuggyannak. Vannak ezek között semleges gázok is, mint a metán, de a többség, például a kénhidrogén, mérgező. Ha egy ilyen felhőbe beleúszik a hal, azonnal elpusztul.

Ez okozta a Velencei-tavon az idei halpusztulást?

– Nem jelenthetem ezt ki, mert az említett esetben zömmel az aljzaton élő halak, a harcsa, a ponty pusztul el, ám legutóbb főként a vízközti, part menti halak, a küsz, a keszeg, a balin hullott el. Az állatorvosi jelentés relatív oxigénhiányt állapított meg. A Velencei-tó elég nagy, ezért előfordulhat, hogy a tó egyik részén kialakul az oxigénhiány, máshol azonban nem. Ez a mederviszonyoktól, a befolyó vizektől, a széljárástól is függ. Egyébként ennyire tragikusan alacsony vízszintnél nem is kell nagyon keresni az okokat, a horgászok is tudják, ha nincs víz, ez benne van a pakliban. A halnak egyszerűen több oxigénre lett volna szüksége, de azt nem kapta meg a tó bizonyos részein.

Mi lehet a megoldás?

– A hírek arról szólnak, hogy a kincsesbányai és a csóri vízbázis többletvize segíthet. De lássuk be, ez is csak kis hozzájárulás lenne. Számoljunk! Az adatok szerint a két helyről naponta összesen 25 ezer köbméter vizet lehetne átereszteni a Velencei-tóba, ez 9 millió köbméter vizet jelent évente. A Velencei-tónak a legmagasabb üzemi vízszinten 45 millió köbméter a térfogata, tehát ez a vízmennyiség szűk 20 százalékot jelent. Tehát a vízszintet komolyan emelni ezzel nem lehet, talán csak a halakat lehet megmenteni.

Reális veszély a teljes kiszáradás?

– Benne van a pakliban, hiszen volt idő, amikor át lehetett sétálni az egyik parttól a másikig. Mondják, hogy a Velencei-tó időszakosan kiszáradó tó, de ez az itt élőket nem nyugtatja meg.

Ha a karsztvíz nem megoldás, akkor mi lehet az?

– A Velencei-tóból a két tározó, a pátkai és a zámolyi vize hiányzik. Idén azokban sem megfelelő a vízminőség, félvízen vannak, sokat nem segítettek volna, de hosszabb távon mindkettőt a Velencei-tó vízutánpótlására kellene használni, amiért létrehozták őket. A pátkai tározó elsődlegesen a Velencei-tó vízpótlására, másodlagosan horgászhasznosításra szolgál, jól halasított horgászvíz. A zámolyi tározó is elsődlegesen a Velencei-tó vízutánpótlására, másodsorban halgazdálkodásra van engedélyeztetve. Reményeim szerint a zámolyi tározót ősszel lehalásszák, és úgy is marad. Arra is kell gondolni, hogy a két tározó most nemcsak a saját vizét nem adhatja tovább a Velencei-tónak, hanem a fentről odaérkező vizeket is visszatartja. A két tározó közel 600 hektáros terület, a Velencei-tó 2400 hektár körül van. Azon a 600 hektáron is párolog a víz, de inkább ne ott párologjon, hanem a Velencei-tóban.

Azaz a két tározót be kellene áldozni?

– Ideális esetben igen, de tudom, hogy a pátkai esetében ez nem lehetséges, mert súlyos ökológiai és gazdasági problémákat okozna a leengedése, de a zámolyit nem szabad újrahalasítani. Ezek a tározók azért épültek, mert régen is hektikusan érkezett a víz, nagy esőzések vagy erős téli csapadék esetén megfogták a vizet, majd száraz időszakban ütemezetten leengedték. Az adatok mindenki számára hozzáférhetőek, hűen tükrözik a helyzetet, s azt mutatják, hogy a két tározó nagyon jelentős felületet és menynyiséget képvisel a Velencei-tó vízgyűjtő területének vízfelhasználói között.

Kapcsolódó:

https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megoldast-keresnek-a-velencei-to-koruli-gondokra-5179817/

https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/egyre-alacsonyabb-vizszint-mellett-nehezebb-horgaszni-a-velencei-tavon-5169158/

https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/nagy-gond-ez-az-egesz-velencei-tonak-5140115/

https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-vizpotlasra-nincs-gyors-es-egyszeru-megoldas-a-velencei-to-es-a-tarozok-jelenlegi-allapotarol-5135582/