Most a természet rendje diktál a Velencei-tónál

Mi az ok? Az alacsony vízállás?

– A botulizmus nevű betegség, amely izombénulást okoz. Amikor a madaraknál elszaporodik a baktérium, a nyelő- és légzőizmok is bénulnak, nem tudnak inni sem. Ha ez nem múlik el rövid időn belül, akkor kiszáradnak, megfulladnak. Ez a közvetlen ok.

Ezt minden madár elkaphatja?

– Igen, de ez a baktérium csak bizonyos helyeken szaporodik el. Többek között ott, ahol sekély a víz, oxigénhiányos a környezet és magas a tápa nyagtartalom. Ennek a baktériumnak az oxigén méreg, és ha az hiányzik, mert hosszú kánikula jellemzi az időjárást, és kiürül a vízből, a baktérium elszaporodik. Így lehet találni összefüggést a vízállással, de szinte minden évben pusztulnak a madarak, nem csak idén.

Lehet ellene tenni valamit?

– Én nem tudok róla. Ez a természet rendje ilyen helyeken. Más kérdés, hogy ott is előfordulhat, ahol a körülményeket az emberi tevékenység hozza létre például azzal, hogy épp akkor eresztenek le egy halastavat, amikor nagy a meleg. Az ilyen helyet imádják a madarak, hiszen a talaj tele van férgekkel, csigákkal, táplálékkal. Odaözönlenek, de a nagy melegben „berobban a víz”, kiürül az oxigén, a madarak pusztulnak. Egy természetes tónál a természet rendje diktál: nem szeretjük a jelenséget mi sem, de elkerülhetetlen. Ezt a baktériumot nem lehet csak úgy, vegyszerrel kiirtani.

Oktalanság felelőst keresni a madarak pusztulása miatt?

– Igen, mert a Velencei-tó már nem egy egységes ökológiai rendszer, hiszen vízkormányzás folyik, igyekeznek a vízszintet stabilizálni, amikor lehet. Kétségtelen, hogy ha több víz lenne a tóban, kevesebb lenne a sekély rész, és akkor nem, vagy kisebb lenne a botulizmus, de nincs több víz. És azért nincs több víz, mert nincs elég csapadék.

Úgy tudom, a madárvilágot nem is annyira a botulizmus veszélyezteti a tónál, hanem az úszómadarak tömeges eltűnése, ami az elmúlt tíz évben következett be. Annak pedig a harcsák az okai. Igaz ez?

– Valóban nagyon alacsony már a libák, récék, vöcskök száma a Velencei-tavon. Két fő gond van a szakma szerint: az egyik valószínűleg valóban a kirívóan nagyméretű harcsa, amely megeszi a víz felszínén úszó madarak jó részét. Kifejlett vöcsköt láttam eltűnni úgy, hogy csak fodrozódott utána a víz. Egy ekkora madarat nem akármilyen harcsa tud elfogyasztani, és tetemes lehet az óriási harcsák száma. Ezért nagyon gyér az úszómadarak szaporulata, amikor elővezetik a fiókákat április környékén, legfeljebb 3-4 fiókát lehet látni, holott egy másik élőhelyen a hat-nyolc-tíz fióka a jellemző. Valami tehát történik, és gyaníthatóan a harcsa az ok.

Mi a másik baj?

– Az, hogy a Madárrezervátumban rettenetesen megcsappant a fészkelő madarak száma.

Ki a tettes? Az ember?

– A vaddisznó. Amikor a vízszint lecsökken, megközelíthetőek lesznek számára azok a helyek, ahová normális esetben nem tudna eljutni, s ahová eljut, ott mindent megeszik. Gyakorlatilag a régi gémtelepek eltűntek a Madárrezervátumból, a gémek elköltöztek a fertőre, mert ott nagyobb a víz és biztonságban vannak.

Gólyák telelnek át a tónál. Ez is a melegedés miatt van?

– Inkább arra gondolok, ezek a gólyák valamiért nem vállalják fel a kockázatot, hogy elmenjenek. Sok fészekben idén is nagyon későn kezdték el a költést. Ha júniusban kirepül a gólya, van elegendő ideje ahhoz, hogy tanuljon és erősödjön. Ha augusztus elején repül ki a fészekből, a megmaradó három-négy hét nem biztos, hogy elég, egyszer csak egyedül marad és választania kell.

Ön szerint mi a baj a Velencei-tóval?

– Az, hogy annak idején lecsapoltuk, aztán kibetonoztuk a szélét, utána pedig a partra építkezett mindenki, oda, ahol korábban még tó volt. És itt tartunk most: ha nagy a víz, az a baj, ha kicsi, az a baj.

De akkor évtizedekről beszélhetünk…

– Igen, hiszen volt olyan időszak, amikor ott is víz volt, ahol most az autópálya húzódik. Egy ilyen tónak van egy természetes élete, állandóan változik, és ha megfosztjuk ettől a tulajdonságától, abból bajok származnak. Az is káros, hogy nem önti el a partokat, aztán nem húzódik össze, és nem veri ki a sziksó a meder szélét, mert ettől növényesedik el. Amikor az emberi beavatkozás elkezdődött, lehet, hogy egy-két hidrobiológus sejtette a bajt, de nem volt közismert, mi következhet évtizedek múlva, ezért még azt sem lehet állítani, hogy szándékosan tették tönkre a tavat.

Miért félnek a karsztvíz tóba engedésétől, ami az egyik kézenfekvő, ha nem is megoldást jelentő beavatkozás volna?

– Ha egy szikes tóba karsztvizet engednek, megváltozik a kémiája, a víz felhígul, s erre okvetlenül válaszol az élővilág. Azért nagy a probléma, mert az ilyen tavaknak az esővíz a legjobb vízutánpótlása, az pedig most nincs.