A tanítás a család százéves öröksége – Végső búcsút vettek Dég díszpolgárától, Molnár Gyulától

A nyugalmazott pedagógus 2021. július 19-én hunyt el, életének 81. esztendejében.

– Édesapám kántortanító volt Magyaralmáson, innen indult az egész – nyilatkozta lapunknak két évvel ezelőtt Molnár Gyula. – A lányom is ebben a hivatásban találta meg a számítását – tette volt hozzá. – Talán mondhatom, hogy a tanítás a család százéves öröksége.

Amikor Molnár Gyula édesapjának munkája miatt költöznie kellett, költözött vele a család is. Így az általános iskolát ő már Lajoskomáromban végezte el, s onnan került vissza a szülővárosába, Székesfehérvárra. A Vasvári Pál Tanítóképzőben tanult. Az 1958-1959-es tanévet Mezőszilason kezdte el mint gyakorló tanító. Egy év után Sáripusztára került, majd 1964-ben vissza Mezőszilasra, ahol az iskolában 1971-ig igazgatóhelyettesként tevékenykedett.

Dégre 1973-ban került, ahol egészen 1999-ig gyakorolta a tanári hivatást, az utolsó nyolc évben már igazgatói beosztásban. Ezt a mátyásdombi igazgatói évek követték, majd a 2005-ös nyugdíjba vonulás. Mezőszilason a mezőgazdasági ismereteket oktatta, míg Dégen elsősorban a testnevelésen volt a hangsúly.

Időközben, 2002 és 2006 között Dég alpolgármestere is volt. A munkában és sikerekben egyik társa Verebics Géza, Dég korábbi polgármestere volt, aki maga is tanárember, és ugyancsak Dég díszpolgára. – Gyula barátunk eléggé agilis ember volt. Száz fokon izzott! – mondta lapunknak pénteken Verebics Géza, aki felelevenítette, hogy Molnár Gyula rendkívül eredményes volt mindig a dégi úttörőgárdákkal, ő fogta össze Dégen a különböző szakaszok tevékenységét. Molnár Gyulának nagy szerepe volt abban, hogy a dégi fiatalok olyan sokat járhattak Zánkára! A hon­védelemhez kapcsolódó versenyek országos döntőit rendre ott tartották ugyanis.

– Az ő keze alatt nevelkedett gyerekek mindig az országos döntőbe kerültek, és számtalanszor nyertek is – mondta el Verebics Géza.

A pályatárs Molnár Gyula vándortábor-vezető szerepét is méltatta. Ez is a diákok, a helybéli gyerekek élményalapú oktatását, nevelését szolgálta. Verebics Géza szavai szerint azok a dégi diákok, akik ma már persze mind felnőttek, nagyon kellemesen emlékeznek vissza azokra az élményekre, amelyekben Molnár Gyula tanár úr tevékenysége nyomán részesülhettek diákkorukban.

– Mindig is olyan ember voltam, aki szeret tenni-venni – mondta lapunknak két évvel ezelőtt, nagyon szerényen Molnár Gyula.