Csecskedi László tetoválásai többnyire fekete-fehérek, élete viszont annál sokszínűbb

Már gyermekkorában sejthető volt, hogy a művészet az, amiért igazán rajong és ebben fejezheti ki önmagát. Persze akkoriban még bontogatta a szárnyait, és nem is sejtette, hogy egyszer a megélhetést jelenti majd neki mindez. A családjában mindenki zenél, így evidens volt, hogy ő is koptatja majd a zeneiskola padjait. Mivel kötelező volt egy hangszeren játszani, így nővére nyomdokaiba lépve ő is a klarinéttal ismerkedett meg először. Természetesen ez nem tartozott a kedvencei közé, inkább focizott volna, ahogy a barátai is, de most már elismeri, hogy nagyon jó alapot adott a későbbi zenéléshez. A vonósokon kívül mondhatni mindenhez ért egy kicsit, de a gitár az, amihez a leginkább vonzódik.

Ahogy a mostani, úgy a fiatal Csecskedi Lászlónak sem volt elég csak a zenélés. Másik nagy szenvedélyének, a rajzolásnak is teret adott már gyermekkorában. Külön rajzórákra járt, rajzpályázatokon vett részt, ahol szép eredményeket ért el. Ekkor, ha ő még gyerekfejjel nem is, de szülei és tanárai már sejtették, hogy van tehetsége a rajzoláshoz. És láss csodát, ma a „rajzolás” jelenti számára megélhetést, csak a festővászon változott meg.

Körülbelül 9 éve szippantotta őt be ez az egész légkör. Ahogy mondja, hosszú volt az út, amit bejárt, rengeteg gyakorlással, lemondással és sok-sok idő rááldozásával jutott el oda, hogy abból él, amit csinálni szeret. Sokan csak a felszínt látják, hogy milyen jó neki, milyen jó dolga van tetoválóként. Pedig a felszín alatt egy olyan srác van, aki folyamatos műszak mellett a pihenőidejét áldozta fel, hogy egyre jobb és jobb legyen a szakmában.

Ha pedig tetoválásról van szó, a fekete-szürke realizmus áll hozzá a legközelebb. Gyermekkorában sem volt olyan, aki szivárványokat és minél színesebb dolgokat rajzol, ahogy tették azt az osztálytársai. Csak grafikusan, fekete-fehérben ábrázolta a dolgokat. Ezt ma sem tudja megmagyarázni, miért van így. Nem azért, mert borúsan látná a dolgokat, hiszen alapvetően egy pozitív személyiség, de ebben találja meg azt a képi világot, ami neki igazán tetszik.

Ahogy azt már említettem, a zene egy másik nagy szerelem Csecskedi László életében, azon belül is a gitárok. Jelenleg nincs aktív zenekara, de a családjának, kisleányának előszeretettel zenél otthon. Ha pedig jön egy olyan zenei lehetőség, amiről úgy gondolja, hogy érdemes megragadni, és komolyabban foglalkozni vele, akkor azt ki fogja használni. Nem szeretne rágörcsölni a dolgokra, hiszen úgy véli, addig jó valami, amíg élvezzük csinálni, és az élet úgyis mindig hozza magával a dolgokat. Egyébként ha zenéről van szó, akkor mindenevő; reggae vonalból jön, de játszott már metálzenekarban is, nem tesz igazán különbséget a műfajok között, a lényeg az, hogy megfogja valami a zenében.

Bár általában ő van a reflektorfényben munkái során, a kamera mögötti élet sem idegen számára. Ahogy arról nemrégiben be is számoltunk oldalunkon, a Shoot4Earth – Forgass a Földért! nemzetközi FilmMaratonon, az Earth2071 című alkotása nyerte el a legjobb magyar filmnek járó díjat. A rövidfilmek és a videóklipek állnak leginkább közel a szívéhez. Az a fontos számára, hogy az adott mű valamilyen értéket képviseljen, hordozzon egy fontos üzenetet a nézők számára.

Videóklipek esetében pedig zenészként és operatőrként is kiteljesedhet, tehát két szenvedélyének hódolhat egyszerre. Amiben lát egy kis fantáziát és lehetőséget, az szívesen megfilmesíti. Az előző hétvégén fejezte be a Misfit River nevű zenekar első klipjének forgatását, amelyet szombaton a nagyérdemű is megtekinthet majd.

Nyert már díjakat is és a minősített tetováló szakmai elismerés is a nevéhez fűződik, ezekre nagyon büszke is. A legfontosabb számára azonban az állandóság, és hogy az emberek bizalmat szavazzanak neki, és emberileg is egy szerethető személyiség legyen azok számára, akikkel, vagy akiknek dolgozik. És hogy hogyan is tudja beosztani az idejét? Erre talán a legjobb válasz az, hogy interjúnk is akkor készült, miközben épp egy vendéget tetovált. Az életfilozófiája az, hogy aki sokat alszik, az keveset él, és mindenkinek arra van ideje, amire szeretné.

Amikor a munkáról kérdeztük, a tetoválást helyezte előtérbe, az abszolút első helyet azonban a családja, felesége és kislánya foglalja el a szívében. Imád apuka lenni, a kislánya az élete hercegnője. Nem tartoznak azon szülők köreibe, akik a négy fal közé szorultak gyermekük megszületésével. Kislányuk járt már koncerten, szívesen jár be az apukájához a stúdióba, ahol mindig gazdagodik egy-két „tetoválással”.

Soha nem szorítja a családot a háttérbe, nem kellett semmiben hiányt szenvedniük. Nagyon hálás a feleségének, aki mindenben támogatta őt, vele együtt örült a sikereknek és mindig ott állt mellette. Abszolút elégedett az életével, de céljai mindig vannak, hiszen célok nélkül, ahogy mondja, nincs sok értelme az életnek. Legyen szó magánéletről vagy munkáról, mindig jobb és jobb akar lenni abban, amit csinál.