Látássérültként a szünidei táborban

A programok több állomáson zajlottak. Lengyel Zsófia így nyilatkozott:

– Fontosnak tartom az érzékenyítést, méghozzá azért, hogy az emberek már ilyen fiatalon elfogadók legyenek a fogyatékossággal élő sors­társaikkal. Ez közös célunk, így tudunk együtt, egymás mellett élni.

A táborozók négy állomáson próbálhatták ki, hogy milyenek a látássérültek mindennapjai. Kiderült, a fogyatékossággal élők is sportolhatnak: ezt hivatott átadni a gyerekeknek az úgynevezett ülőröplabda. A paralimpiai sportág elsőre mindenki számára furcsa volt, azonban a gyerekek hamar belejöttek a játékba.

A látássérültek konyhájába is elkalauzolták a táborozókat, ennek keretében illat alapján ismerték fel a fűszereket. Egy akadálypályán pedig kipróbálhatták, hogy milyen fehér bottal – a látássérültek egyik segédeszközével – közlekedni, hogyan tudnak segíteni látássérült társaikon. Kipróbálhatták, hogy milyen vakon aláírni, egyedül hallásukat és tapintásukat használni az érzékelésre.

A feladatok során a gyerekek kezdetben bizonytalanok voltak, hiszen egy érzékszervüket ideiglenesen elvesztették, de aztán – magunk is megtapasztaltuk – örömmel próbálták ki az újabb és újabb játékokat.