Díj őrzi a szőlőhegyi Teri néni emlékét

– Az épületek még állnak, de a valaha országos hírnévre szert tett intézmény szép lassan leépült, bedarálta, megszüntette egyre személytelenebbé váló oktatási rendszerünk – összegzett Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója, amikor felidézte a szőlőhegyi tagintézmény utolsó vezetőjének alakját. Amikor Zsilovics Kálmánné, Teri néni nyugdíjba ment, szeretett iskolája is megszűnt.

– Ezt sajnos ő sem élte túl, az iskola megszűnését követően hamarosan elhunyt – folytatta az igazgató. – Tudtuk, éreztük, hogy az ő és a szőlőhegyi iskolai oktatás emlékét meg kell őrizni, az ott dolgozó remek pedagógusok munkája nem merülhet feledésbe.

E törekvés találkozott Teri néni lányának, Tímeának az elképzelésével. Ennek köszönhetően alapították meg a Teri néni díjat, amit minden tanévben az a szőlőhegyi diák kap, aki tanulmányi eredményével, közösségi munkájával, a sport és a művészetek területén nyújtott teljesítményével kiemelkedik a szőlőhegyi tanítványok közül. Erre idén Somogyi Virág 8. osztályos tanuló vált érdemessé, jutalmát, mint immár 11 esztendeje mindig, Teri néni lánya, Nagyné Zsilovics Tímea ajánlotta fel.

Zsilovics Kálmánné, Tórizs Teréz 1949-ben született és 2009-ben halt meg. Mindig is tanító szeretett volna lenni. Először képesítés nélkül dolgozott, majd a győri Tanítóképző Főiskolát már a két gyermeke nevelése mellett végezte el. A szőlőhegyi iskolába 1975-ben került: a kollégái között több említésre méltó pedagógus volt, jó közösséget alkottak.

– A gyerekkoromból arra emlékszem, hogy késő estig készült az óráira, miután bennünket lefektetett aludni – idézte emlékeit Nagyné Zsilovics Tímea. – Alsó tagozatban két évig engem is tanított, amit nem szerettem, mert úgy éreztem, sokkal szigorúbban bánik velem, mint a többiekkel. Nem volt kivételezés, és tanító néninek kellett szólítanom. Később, felnőtt fejjel láttam meg, hogy milyen is volt ő valójában: a családjáért és az iskoláért minden áldozatra kész, fáradságot nem ismerő.

Otthon rendszeresek voltak a beszélgetések a diákokról, a problémákról, ünnepélyekről, programokról. Talán ezért lett leánya is pedagógus.

– Igazi tanító volt. Türelemmel, szeretettel nevelt, a nehezen kezelhető, problémás gyerekekhez is megtalálta az utat. Volt olyan tanítványa, aki felnőttként, egy jóval távolabbi faluból hozta el a gyermekét hozzá, mert csak rá merte bízni a tanítását. A szülők gondjait is felvállalta, segített, ahol csak tudott, mindig elérhető volt számukra, mert fontos volt számára a szőlőhegyiek közössége.

Szőlőhegy minden lakójához eljutott a tevékenységével, valahogy mindenkit igyekezett bevonni, nevelni, alakítani, tanítani. Ezért is beszéltek róla „lámpásként” a sírjánál, ahogy a régi, igazi falusi tanítókat szokták emlegetni.

– A szőlőhegyi iskola az ő vezetése alatt négy alsós osztállyal működött, aztán összevonásra került sor, mert egyre kevesebb gyerek született – folytatta leánya. – Amikor 58 évesen nyugdíjba ment, a szőlőhegyi iskola is végleg bezárt. Egy évvel később tüdőrákot diagnosztizáltak nála, nyolc hónappal ezután meghalt. A halála után Sajtos Józseffel közösen beszéltünk arról, hogy valahogy fenn kell tartanunk az emlékét, azt a szellemiséget, amit ő és a kollégái képviseltek.

Így jött létre a „Teri néni díj”, amivel ő továbbra is ott lehet a tanítványok között. Azok a diákok, akik ezt ma kapják, már nem emlékezhetnek rá, de a szüleik, nagyszüleik igen. Ők tudnak mesélni arról, ki is volt Teri néni.

– Hálával tartozom a seregélyesi iskola igazgatójának, tantestületének, amiért ápolják az emlékét – emelte ki Nagyné Tímea. – A halála után rendezgettük a dolgait, és a kezembe akadt egy kockás füzet, amibe 1983-tól 2007-ig, a szőlőhegyi iskola megszűnéséig, évente feljegyzést készített a legfontosabb eseményekről. Az utolsó oldalon, az utolsó évzáróra írt befejező mondatai között ez áll: „…58 évemből 40 évet töltöttem ebben az iskolában mint tanítvány és dolgozó. Iskolai kulcsaimat június 30-án legszívesebben eldobnám, hogy az én kulcsaimmal senki ne zárhassa be szeretett iskolámat.”