Avarok és magyarok múltjának találkozása

Olvasóink tudják, Csákberény-Orondpusztán is vannak avar sírok, tavaly nyáron is ástak ott Szücsiék. Ám ott az 1930-as években is ástak már a régészek. Oda elsősorban a 6–7. században temetkeztek. A tervbe vett golfpálya alatt lévő sírokról azonban nem tudott a tudomány, egészen tavaszig. A munkásokat kell dicsérni, akik, amikor egy csontvázat találtak, értesítették, akiket kellett.

– Rengeteg új eredmény van. Biztosan látható, hogy ezt a temetkezési helyet még a 9. században is használták – mondta lapunknak Szücsi.

Összesen 36 sírt tártak fel most. Ezek 8–9. századiak. A legérdekesebb leletek, sírok az alábbiak. Előkerült egy 9. századi helyi elöljáróként értelmezhető férfi földi maradványait rejtő sír. Teljes övkészlete volt, ezen az övön, illetve a róla lelógó kis szíjakon közel 40 bronzveret volt. Egy ezzel azonos sírcsoportban lévő női sírból egy jellegzetesen 9. századi drótékszer, egy spirálcsüngős fülbevaló került elő. Ezekből világos, hogy a 9. században „vagyunk”. Az viszont a jelenlegi ismeretek alapján nem tudható, meddig tartott a temető használata. Vajon megélte-e a magyar honfoglalást az itt élő avar népesség?

Nos, a csákberényi ásatás egy mikroregionális kutatás, helyi, de természetesen beleilleszkedik a nagy egészbe.

– Meggyőződésünk – részben már szórványos régészeti adatok, részben az embertani kutatások alapján, hogy az avar kori népesség tömegesen megélte a Kárpát-medencében a magyar honfoglalást. Az Árpád-kori nép jelentős része az ő leszármazottaiból került ki – ismertette Szücsi a tudományos álláspontot. – Ezért van mindennek nagyon fontos szerepe a magyar etnogenezis, a magyar néppé válás kutatásában. Ez egy olyan új szála a kutatásnak, amit eddig nem vettünk eléggé figyelembe a magyarság kialakulásának kérdésében. Ez rengeteg más kérdést is felvet. Például itt jön mindig elő az a sokakat érdeklő kérdés, hogy: vajon a magyar nyelv Árpád népével érkezett-e a Kárpát-medencébe, vagy már korábban ideért? Különböző vélemények vannak, de ahhoz, hogy akár ebben is közelebb juthassunk az egykori valósághoz, mikroregionális szinteken kell látnunk, hogyan alakult a népesség sorsa a 9. században – mondta a régész.

Szücsi szerint a 9. században itt eltemetettek utódai – fiaik vagy unokáik – egészen biztosan találkoztak Árpád népével.

No, térjünk vissza a legfontosabb most feltárt sírokhoz! Kettő kettős temetkezést is találtak. Az egyik egy nő és egy gyermek, valószínűleg csecsemő sírja, a másik pedig kettő felnőtté, akik közül az egyik bizonyosan egy fegyveres harcos volt, a leletanyag ezt mutatja. Valószínűleg harcra használt bárd, illetve nyílhegyek kerültek elő mellőle.

Több sírban is találtak szervesanyag-maradványokat – ez itt, a Kárpát-medencében ritka! Deszka-, illetve rönkkoporsók maradványait is sikeresen dokumentálták. Szintén több sírban találtak tojásmellékletet. – Azt tisztán látjuk, hogy rendületlenül hittek a túlvilági létezésben. Ez magyarázza azt, hogy gyakorlatilag úgy helyezték őket a sírba, mintha csak néhány faluval odébb mentek volna.

Amikor már nem „szabadidőruhában” megy az ember, hanem fölöltözik szépen. Ezek az emberek így lettek eltemetve. Minden ott volt mellettük: étel, ital; nem mentek étlen-szomjan a túlvilágra. S mellettük volt minden eszközük, amire szükségük lehet, például a kés, nőknél az orsógomb, és mindenkinél az öv – mondta a régész.

A terepi munka után „még jőni kell, még jőni fog” a tudományos feldolgozás. Szücsi Frigyes kifejtette, óriási jelentősége van annak, hogy ezeknek az anyagoknak a feldolgozása megtörténjen, ám erre a múzeumi keretek között, legalábbis munkaidőben mérsékelten adott a lehetőség. Általános probléma, hogy a különböző, az építkezéseket szükségesen megelőző régészeti szakfelügyeletek és egyéb munkák, illetve a sok irodai adminisztráció elveszi a régészek idejének egy jelentékeny részét. Vagyis akkor történik meg a tudományos feldolgozás, ha a kutató kerít rá időt; akár a szabadsága vagy éppen a családjával töltött idő terhére.

– A vidéki múzeumoknál az egyéni ambíciókon alapul a kutatómunka – fogalmazott a szakember.

Végül: igazi közösségi régészeti esemény volt ez a feltárás. Sok gyerekcsoport és felnőtt látogatta meg az ásatást. Több mint 60 önkéntes segítette a munkát, 10 régészhallgató is közreműködött. Mindennap 20-30 fő dolgozott a helyszínen. A helybéliek nagy vendégszeretettel fogadták őket.