A roller a közlekedési eszközök között az új családtag, teret kér magának

– Így van. Ez ugyanis egy új családtag, és amikor egy új családtag jön, akkor a nagyobbik testvér berzenkedik, hogy anya most már nemcsak őt, hanem azt az új kölköt is szereti. Ez féltékenység. Ezen át kell lendülni, ebből meg lehet gyógyulni – nyilatkozta lapunknak Polányi Péter, az egyesület tagja, közlekedéstervezési szakember, a Közlekedésfejlesztés Kft. ügyvezetője, korábbi jákys út- és vasútépítő-oktató.

A fekvőrendőr agresszív, nem segíti a partneri viszony létrejöttét

– Látja mindenki, olyan helyzetbe került a közlekedés a világban mindenhol, hogy változtatni kell. Mindenki azt gondolja, majd a hozzáértő emberek kitalálnak, építenek valamit, valahogy megoldják. Viszont ez nem így működik. Az embernek is meg kell változnia. Ahogy egy új családtag jötte után is újra kell osztani a reggelit, a férőhelyet a lakásban, itt a városban is újra kell osztani a férőhelyet – fogalmazott.

Polányi érti és megérti az autósokat, hiszen az elmúlt 30 évben azt tanulta és szokta meg mindenki, hogy ha dolga van valahol, üljön be az autójába, s hajtson oda. Háztól házig, aztán leparkolhatott a célnál. – Ezt a nagyon nagy kényelmet most elveszteni… Teljesen érthető, hogy zokon veszik az emberek – mondta.

– Ezelőtt 30 évvel kezdtem el forgalomcsillapítással foglalkozni. Hollandiában tanultam meg ezt a módszert. Ott néhány vezető mérnök mondta: ez csak úgy megy, ha elveszünk. Önállóan az emberek nem fognak lemondani a kényelmükről. Az autóban klíma van, rádió szól. Ha esik az eső, nem ázunk. Csak úgy lehet a közösségi közlekedésre, az autóbuszra rákényszeríteni a közlekedőket, ha nincs más mód.

A forgalomcsillapítási eljárások közül több is megfigyelhető a fehérvári Várkörúton. Vegyük a gabionfalat, ami miatt kicsit nehezebb mindent átlátni, így a „zebrák” környezetét is. – Sokan panaszkodnak, hogy a zebrát nem lehet látni. A zebrát azért találták ki ilyen szép széles burkolati jelnek, hogy messziről is lássuk, hogy beugorjon, itt bármikor jöhet gyalogos. Úgy kell megközelíteni, hogy meg tudjunk állni anélkül, hogy kiesnénk az ablakon. Ez a „zebraérzés” 30-40 éven keresztül el volt tompítva, nem úgy mentünk át rajta, mint egy potenciális gyalogoskeresztezési lehetőségen, hanem úgy, hogy ha van egy gyalogos, akkor majd átengedjük. Sőt, korábban, az én fiatalkoromban úgy tanítottuk, hogy ha van lelépő gyalogos, akkor engedjük csak át. Ez a gabionfal arra oltja be az embereket, hogy minden esetben lassítva közelítsék meg a gyalogátkelőhelyeket. Ez egy tanítás. Ezt utálják az emberek, mert kényelmesek, és padlógázzal szeretnek menni, de ez a tanítás a hasznukra válik – mondta Polányi Péter.

Eszerint, ha az „oltás” hatásos, úgy a Várkörúton megtanulják a Fehérváron közlekedők, hogy zebra láttán lassítani kell, s majd máshol is ezt teszik idővel.

Más módszer: Polányi az agresszív jelzővel illette a szintén forgalomcsillapító eszköznek számító fekvőrendőrt. Kifejtette, ez alapvetően ellene megy annak a törekvésnek, hogy a közlekedő autós és a mindenkori közlekedéstervezési szakember egymásra partnerként tekintsen. A fekvőrendőr olyan, mint egy pofon, s kettő rázós huppanó között a felbosszantott sofőr, még ha amúgy le is lassított, úgyis a gázra tapos. Fekvőrendőr helyett a „flik-flak” sokkal jobb, de ezekhez kell a kényszerítő középsziget is, hogy ne lehessen levágni a kicsi kanyarokat.

Összetettebb eljárás az úgynevezett hálózati forgalomcsillapítás. Ennek lényege abban áll, hogy az adott lakókörnyezet úthálózatába legfeljebb egy olyan átkötő út kerül, amelyet a közlekedők szeretnek. A többit csak azok használják örömmel, akik célirányosan haladnak egy adott helyre, vagyis nem át-, hanem bemennek. Ezek szerint van olyan tervezési eljárás is, amely arra törekszik, hogy egyes utcákat a közlekedők ne használjanak szívesen! Polányi kifejtette, a tervezőnek érthetővé kell tennie, az ilyesmit nem a rossz szándék vezérli; egyes szakaszokat azért ne használjunk, mert ott emberek élnek, gyerekek játszanak.