In memoriam Nics Éva

Nics Éva igazi dunaújvárosiként a várossal együtt élte le életét. Móriczos volt, a gimnáziumban tanult, majd, mint mindig mondta, nem tudta eldönteni, hogy állattenyésztést vagy gyógypedagógiát tanuljon. Elsőként az Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Karán kezdett tanulni, 1978-ban végzett. Munkahelyei az Agárdi Állami Gazdaság, A Dunaker Vállalat, az Adonyi Mgtsz, majd a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát. 1993-ban kopogtatott be a Jószolgálati Otthon ajtaján, és a gazdasági vezetője lett az intézménynek. Ebben az évben szerzett OBS menedzseri diplomát az Euro Contackt Nyitott Vállalkozóképzőn, és felelős vezetőként természetes volt számára a továbbtanulás, 1996-ban elvégezte a BKE agrárközgazdász szakosítót.

A még önálló költségvetésű önkormányzati intézmény pénzügyi és számviteli munkáját szervezte, irányította, működött a fogyatékosok napközi, ápoló és átmeneti otthona, 35 fő megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatása a szociális foglalkoztatóban. Az 1999 szeptemberében átadott gondozóház létrejöttével a 21 milliós költségvetés 135 millióra emelkedett, és közel 32 millió forintot sikerült pályázatokon nyerni a Jószolgálati Otthon számára.

Az önkormányzat a szociális szféra átvilágítása kapcsán 2003-ban átalakította az önkormányzati intézményt közalapítvánnyá, és kuratóriumi elnökké nevezte ki Évát. Az elmúlt évek férőhely-bővítést, mindkét ház teljes korszerűsítését, új szolgáltatás bevezetését, sok-sok pályázati forrás megnyerését eredményezték. Közel 100 millió forintos beruházás bonyolítását végezte.

A mai napig ellátta az elnöki feladatot a mintegy 300 millió forintos „nagyvállalat” működésének igazgatását, képviseletét. Mindig azt mondta, hogy itt találta meg azt, amit keresett, kicsit a számok rabjaként, de érző szívvel, minden figyelmét az ellátottakra, az ellátásra fókuszálva. A 25. éves jubileumi évkönyvben írja: „Találtam egy csodálatos, őszinte világot, ahol a „gyerekek” ha rád mosolyognak, nem szúrnak közben hátba. Találtam egy elhivatott, összetartó csapatot, akik egy irányba húzzák-tolják a szekeret. Ahol az álmok segítségükkel valóra válhatnak.”

Gyakran emlegette, hogy a politika üldözi, gyermekként kellett megtapasztalni édesapja (Nics János országgyűlési képviselő) munkáján keresztül, hogy fel kell készülni mindig a változásokra, reméli, hogy gyermekei (Kata és Tamás) és unokái nyugodtabb életet élhetnek.

Fájó szívvel búcsúzunk el tőle.